>Felado :  Tue Jun 2 1998 KULTURA #584
>Regi kedvencem az un. progressziv rockzene, amely a 70-es evek
>elejen elte viragkorat, es nagyszeru egyutteseket "termelt ki".
[...]
[Itt szamos kituno lemez ismertetese kovetkezik, talan kesobb
majd reszletesen kommentalom.]
>Es hogy talan egy kis vitat is gerjesszek: arrol a nezetrol mi a
>velemenyetek, hogy a konnyu(?) zeneben meg a 60-as evek vegen, egy
>forradalom kezdodott, amely par ev mulva veget is ert, es elharcosai
>a fenti egyuttesek voltak. Sajnos nem sikerult egyertelmuen
>kideritenem, mik az un. komolyzene kriteriumai (remelem valaki majd
>felvilagosit ;-) ), de barmik legyenek is, nekem ugy tunik, ezek
>kozul nemelyek egesz kozel jutottak hozzajuk. Ami meg azota tortent
>(diszko, heavy-metal, punk, uj-hullam, rap, techno, stb.) az nem tul
>mely es jelentos, es bar kivalo egyuttesek fel-fel bukkantak, ehhez
>foghato esemeny mar nem tortent. Nos?
Egyetertek. En azt hiszem, az egesz progressziv hullam elinditoja
a 68-as diakmozgalmak bukasa, a hippi-kultura lehanyatlasa volt.
70 korul oszlik fel a Beatles, hal meg Jimi Hendrix es Janis Joplin.
Ne feledd, hogy progresszivnek mondhato kiserletei voltak mar
a Beatlesnek is, a Floyd is valamikor 67-ben kezdte mukodeset, s
a Grateful Dead hippi-zenekar is mar elegge elvont zenet jatszott.
Egyszeruen arrol van szo, hogy a korabban csirakent mar megjelent
kezdemenyezesek, kiserletek mar termekeny talajra talaltak, a
kozossegi-tarsadalmi mondanivalo helyett egy kisse muveszibb,
magaba fordulo, hangveteleben pesszimistabb, a kiabrandultsag
erzeset hordozo zene jelen(hetet)t meg.
Hadd idezzek nehany szoveget illusztraciokeppen (csak ugy
fejbol - lehet, hogy nem pontosak):
"I talk to the wind, my words are all carried away..."
"I fear tomorrow, I'll be crying..." [King Crimson]
"I really don't mind if you sit this one out / My words
but a whisper, your deafness's a shout..." [Jethro Tull]
Meg talan az is lehet, hogy ahogy oregedtek a fiuk, egyre komolyabba
valtak. :))
A komolyzene-parhuzamrol: Robert Fripp ugy hatarozta meg a prog-rockot,
hogy olyan zene, amely hallgatasa epp olyan szellemi erofeszitest
igenyel, mint az eljatszasa. Nem kivanom osszehasonlitani a prog-rockot
a komolyzenevel, de a parhuzam tagadhatatlan. Eddig csak
a komolyzeneben ismert hangszerek jelennek meg, gyakori egesz
szimfonikus zenekarok es korusok kozremukodese; sok rockzenesz
pedig egyenesen klasszikuszenei kepzessel rendelkezik; a hatas
gyakran tudatos es bevallott. (Nemreg hallgattam Stravinskyt.
Megdobbentem, hogy helyenkent mennyire Zappas. :))))
(Erdekes meg, hogy a folk-rock zeneben is volt egy progressziv
iranyzat (Strawbs, Spyrogyra, Pentangle, Amazing Blondel).)
A progressziv rock fenykoranak a veget pedig a punk es az uj hullam
hozta el, megint eros tarsadalomkritikai mondanivaloval. Meg
arrol is szo lehet - mint ahogy nemreg az Ars Subtilior
es "az uj egyszeruseg" kapcsan megtargyaltuk -, hogy
az egyre kifinomultabb stilus elobb-utobb valami
egyszerubbnek adja at a helyet. Mar nem igazan
kovetem, mi tortenik ma a rockzene vilagaban,
de szamomra ugy tunik, affele szerteagazas
es a kulonfele stilusok, iranyzatok
egyuttelese kovetkezett be, mint a
szazadfordulo tajan a muveszetek-
ben (izmusok). Nincs meghata-
rozo iranyzat.
Ismered-e, szereted-e a magyar After Cryingot?
Feri
|
