Jedlovszky Pal, az idosebb irja:
>Mi a hatalom? Szerintem a donteshozasra valo jogosultsag.

  Ezen kicsit elgondolkozom most. Szerintem a definicio nem jo; megprobalom
megfogalmazni, miert, kozben meg talan meg tudok alkotni egy jobbat is.

  Az, hogy a hatalom "jogosultsag" volna a donteshozasra, nekem nem tunik
igaznak; persze, ez a "jogosultsag" definiciojatol fugg. Ha a "jog" alatt
valami termeszetes, eredendo erkolcsi igazsagot ertunk, akkor nyilvanvaloan
nem igaz, hogy a hatalom birtokosanak "joga" volna donteni; tomegevel lehet
hozni a peldakat a leghitvanyabb, legromlottabb lelku uralkodokra az egesz
tortenelem soran. Nekem ugy tunik Pal gondolatmenetebol, hogy o" a szot inkabb 
"torvenyes lehetoseg" jelentesben hasznalja. Vagyis a hatalom birtokosanak 
torvenyekkel alatamasztott lehetosege van a donteshozatalra. Ez idaig 
semmitmondo, nyilvan benne kell lennie a meghatarozasban (es Pal, gondolom, 
latensen bele is ertette) a dontes "hataskorenek" is: kire/mire van a dontes 
hatassal? A hatalomnak fontos, alapveto eleme, hogy a birtokosa mas (emberi) 
lenyek, esetleg a vilag egy lenyeges resze (ez nem feltetlenul egy orszag, 
lehet akar a csalad is) sorsanak iranyitoja legyen. A hatalom nem csak 
egyszeruen annyit jelent, hogy beleszolhatunk, beleavatkozhatunk valaki masnak 
az eletebe: hanem hogy lehetoseg szerint tokeletesen kontrollaljuk azt a 
valakit, mi dontunk helyette, mert oneki nincs joga donteni - a jog nalunk 
van. Altalaban azert, mert o lemondott rola, nekunk hagyta, megszabadult a 
dontessel jaro felelossegtol (ritkabban - pl. gyermek eseteben - azert, mert 
meg nem kepes elni a felelossegevel). Ez a sajatossaga a hatalomnak fellelheto 
a diktator es a nep viszonyaban eppugy, mint a szadista ferj es a szenvedo 
feleseg (vagy forditva: a hazisarkany es a papucsferj) kapcsolataban. 
  Miert adja fel valaki onkent a sajat szabadsagat, fuggetlenseget, miert mond
le onkent a dontes jogarol? Latszatra abszurd es lehetetlen dolog. Csak eppen
lathatjuk, hogy nap mint nap folyamatosan megtortenik. Valamit kell, hogy
nyerjenek az uzleten, amiert hajlandok alavetni magukat! A nyereseguk nem
mas, mint a felelossegtol valo megszabadulas biztonsaga. Ha nem sajat magam
dontom el, mit tegyek, akkor a  dontes felelossege sem az enyem: tehat batran
megtehetem, amit mondanak, hiszen a hatalom szavara teszem, aminek erejebol
ezaltal en is reszesulok. (A "parancsra tettem" a haborus es egyeb bunosok
standard vedekezese; pszichologusok kiserlete szerint a normalis, hetkoznapi
emberek nagy resze hajlando akar halalos erossegu elektrosokkot adni egy
masik embernek, ha utasitast kap ra!)
  Es mi ebben az uzlet a hatalom birtokosanak? Miert veszi a nyakaba masok
gondjat? Lehet erre azt valaszolni, hogy egy eszme megszallottjakent, de ez
legfeljebb a diktatorra, a profetara lehet igaz; a mindennapi elet apro
zsarnokaira, akik csaladjuk, barataik, gyermekeik felett uralkodnak, lathato-
lag nem illik ra. Az o esetukben egyszerubb, hetkoznapibb okot kell keresni.
Paradox modon a hatterben itt is az onbizalom hianya, sajat maguk elfogadasa-
re, sajat eletuk elesere valo keptelenseg all. Csak ok a masik megoldast
mutatjak meg: a csavabol azzal menekulnek, hogy masok felett kezdenek ural-
kodni.
  Azt, hogy a ket fel tenyleg osszeillik, jol mutatja, hogy a "diktatorok"
java resze hajlamos ugyanakkor masvalakinek alavetni magat, sokan jatsszak
egyszerre mindket szerepet. Ismet lehet hivatkozni a katonai hierarchiara.

  Osszefoglalva: a hatalom az en (hevenyeszett) definiciom szerint a sajat 
magunk HELYETT masok feletti uralkodas, sajat magunk erejenek megalapozasara
tett kiserlet masok ereje altal.
  Fromm is boncolgatja a kerdest a Menekules a szabadsagtol c. konyveben. O
valahogy ugy fogalmazza meg a dolgot, hogy a hatalom birtokosa kiterjeszti
enjet mas(ok)ra, ami altal biztositottnak latja sajat erejet es le tudja 
gyozni ketsegeit. Ugyanakkor az "alattvalo" is biztonsagban erzi magat ebben
a kapcsolatban, mert a hatalom, amelynek resze, erot ad neki.
  Hamvas is ezt pedzegeti az idezett irasban, kar, hogy Pal felremagyarazza a 
dolgot (nem, mintha Hamvas nem adna ra alapot - eleg sarkitottan fogalmaz...).
Nem hiszem, hogy ne lett volna uralkodo a vilagon (Perikleszen kivul), aki ne
vallott volna teljes kudarcot a hatalom csabitasaval szemben. Gondolok itt
mondjuk Marcus Aureliusra... de lehet meg neveket sorolni. Az ilyen emberek
legfobb ismerve az, hogy nem vagynak a hatalomra, a hatalmat szolgalatnak
fogjak fel es nem uralkodasnak masok felett. Persze, eppen a hatalomvagy 
hianya miatt ezek az emberek nagyon ritkan jutnak az oket megilleto helyre 
:-(((. 

Pe'ter