1. |
Zoli (mind) |
6 sor |
(cikkei) |
2. |
Re:Ez Tomnak johetett (mind) |
12 sor |
(cikkei) |
3. |
'Erd. tel. - 21/XX. (mind) |
212 sor |
(cikkei) |
4. |
21/XXI. The Konyec. (mind) |
254 sor |
(cikkei) |
|
+ - | Zoli (mind) |
VÁLASZ |
Feladó: (cikkei)
|
Kedves Zoli
Ez nagyon tetsztett!!!!
Jöhet még, ha küldenek...:))
Üdv Adept
|
+ - | Re:Ez Tomnak johetett (mind) |
VÁLASZ |
Feladó: (cikkei)
|
Kedves Zoli!
Maradandót alkotni képtelen vagy, de még nem maradandót is.
Ha valaki nmegteszi, aktivizálod a bornírt invalidáló
kliséket. Jézus ezért mondta, hogy "Ne szórjátok a
gyöngyeiteket a sertések lábai elé, mert megröfögnek
benneteket...." Azonban akikhez el kell jutniuk a
gyöngyöknek, azok csak olyan nyilvánosság árán kaphatják
meg, hogy a sertések is bele fognak röfögni a folyamatba.
Én ezt felvállaltam. Te pedig azt röföx, amit akarsz.
HódolaTOM!
|
+ - | 'Erd. tel. - 21/XX. (mind) |
VÁLASZ |
Feladó: (cikkei)
|
Kedves Lista!
Manapság nem csak öngyilkos és drogos alapon lehet más
időágakra "kirándulni", hanem a kreativitás ereje által is,
amikoris az elme az Idő-folyam sebességénél jóval
gyorsabban és tágabb dimenzióban pozícionálja oda-vissza az
alkotó gondolatok Tér-Idő-komponenseit. E tervek aztán a
megmaradás elvéből táplálkozva komoly feszültségeket
akkumulálnak, amely hullámhossza és energiaszintje ha a
dühből a szeretetbe csap át, akkor nincs többé akadály.....
Akkor a kreativitás jellegéből eredően csak ideiglenes
időág-kirándulásoknak állandósult tartózkodássá kell
válniuk az események és fejlemények kvázi-dimenziójában.
Sokan vannak, akik találmányokat hordanak a fejükben,
megint mások közösségi berendezkedési ötleteket dédelgetnek
a fejükben. (-Uradalmak, kolóniák, grófságok,
vállalkozások, kreatív szövetségek, szakmai vagyon-
közösségek, stb.-) Nekem is van egy mikrogazdasági és egy
makrogazdasági találmányom. A mikrogazdasági a BKM, azaz a
befektetői és közadakozói magánklub a Kft-k helyett. A
makrogazdasági a Judaizmus, a Kereszténység és az Iszlám,
mint három ún. ábrahámita világvallás hármas tagoltságú
globális szimbiotikus modellje. Még egy miniállam-
koncepciót is írtam rá, nemzeti lobogóval, Alkotmánnyal és
Himnusszal. Hiába no, én sem érzem jól magam a jelenlegi
időágakon, ahol az egyik kozmikus hiba-pont éri a másikat.
Én is más időágakra kívánkozom, de az öngyilkossághoz gyáva
vagyok, drogra meg nincs pénzem, de hajlamom sincs az
ilyesmire. Ha van pénzem, akkor is gyorsan elinternetezem,
így aztán a drog-dealer-ek megint hoppon maradnának, ha
megkörnyékeznének.
Ezek pénz és egyéb paranormális támogatás nélkül (-
tulajdonképpen a bornírt "közegellenállás" miatt-) végső
soron nem mások, mint jópofa művészeti alapkoncepciók,
ideértve természetesen mások "józan" és valóban megtartó
erejű időág-kirándulásait is.
A találmányok legújabb generációjának siralmas állapotáról
már ne is beszéljünk. Ezek az egyelőre virtuális időágak a
köszöbön álló Fénykor időágai, amelyek itt vannak
körülöttünk, csak állítólag gyengék, hát helyzetbe kellene
hozni őket. Azonban ezen időágak csak két esetben lesznek
képesek ténylegesé válni:
- Ha az iménti bornírt "közegellenállás" magától
támogató donor-közeggé válik, és ezen virtuális időágakat
készpénz-kibocsátási fedezetté nyilvánítják.
- Ha a szóban forgó bornírt közegellenállás
hízelgéssel és szeretettel immár jó alaposan megdolgozott (-
tulajdonképpen felkészített-) részén túli maradékot
egyszerűen letörik a spontán teleportációk a közös túlélés
jogán. Itt most teljesen közömbös, hogy a szeretettel és az
együttműködési készenlét demonstrálásával már megdolgozott
rész, és a hátramaradt hányad milyen arányban van egymáshoz
képest. Itt csakis arról van szó, hogy az első ciklus
besült, beragadt, mint a dugattyú a nagyon koszos
benzintől. Innentől kezdve a rengeteg feszültség
felhalmozódik, ami dühhel jár, és beköszönt a második
fázis.... A düh viszont szeretetbe csap át, és akkor ez a
hullámhossz megdörzsöli Aladdin lámpását, végül az abból
előbújó dzsinn döbbenetesen hatékonynak fog
bizonyulni................
A bornírt közegellenállás képviselőiek egyetlen apró
látszat-mentségük még akad a közös Fénykor időágainak
megfinanszírozása elleni ellenállásra, de már ez is a
végsőket rúgja..... Ez pedig nem más, mint hogy a sok-sok
Fénykor-kezdeményezés képviselői nem képesek fontossági
sorrendet felállítani egymás közt. De ez is csak egy
látszat-mentség a pénz-kibocsátás valódi gazdái, ergo a
haladás élvonalbeli feelősei számára. Ugyanis a pénz gazdái
maguk is állíthatnának fontossági sorrendet, de ők vagy
csak teljesen elrabolni és kisajátítani, vagy csak teljesen
eltűntetni akarják ezeket a kreatív elvi termékeket. Én e
problémákra nem tudok jobb megoldást kitalálni, mint hogy a
mások által dédelgetett, de színvonalas időágak
megvalósulásáért, és a közegellenállási szektorból való
minél kisebb veszteségekért fohászkodva a Kozmikus
beavatkozás felfuttatásának azonnali megkezdését követelem,
illetve az előkészületekből elvállalom ama rám eső részt.
Az egyik egyház komoly személyiségétől azt a kérdést, vagy
inkább megjegyzést kaptam, hogy ki vállalja a felelősséget
a megtörtént teleportációk akármiféle kínos vonzataiért.
Nos, a teleportálások donor-közegeinek ismételt
összefoglalása után érdemben és tömören is válaszolok, de
maga az összefoglalás meglehetősen nagy részben megadja a
választ a teljesen jogos felvetésre. Tehát az új érték
donor-közegeinek összefoglalása:
- Más bolygók látszólag "idegen", valójában
felelősségteljes intelligenciái által végrehajtott akciók,
amelynek a donor-közege sem földi.
- Olyan titkos földi raktárak, amelyek javainak
érdemi felhasználására más módon nem volna reális esély.
- Ideiglenes teleduplikációk, tulajdonképpen
veszteségi vonzatok nélkül.
- A Lucó-blöfföknek bizonyuló álmok és víziók után
végre helytálló álmokat és/vagy víziókat követő régészeti
bravúrok.
- Olyan egyéb realizációs módszerek, amelyek
bonyolult és időrabló magyarázkodására nincs értelme
kitérni.
Aki már kapott kompenzációt teleportációval, de nyilván nem
az összeset, az próbálja meg az itt említésre került,
esetleg kimondottan a keze ügyében lévő Fénykor-időágak
valamelyike mellett elkötelezni magát. Ekkor vélhetően
felgyorsul a kompenzációja. Ma Magyarországon nyüzsögnek
ezek a virtuális Fénykor-időágak; - természetesen
elszigetelt csoportokhoz, vagy személyekhez kötötten, de
feltűnően széles a választék. Én a magam részéről erősen
kétlem, hogy bármelyik párt is ide tartozhatna, nevezetesen
abba a körbe, amely melletti elkötelezettség demonstrálása
képes volna gyorsítani egy bármely egyén kompenzációjának
ütemét és nagyságrendjét. Ha valaki nem talál ilyen
virtuális (-kompenzáció gyorsító-) időágat, de szívesen
keresne, annak felajánlhatom a www.mikronet.hu/neodruida
honlapon található Ábrahám Védőszárnyai miniállamot. Ott se
tőlem kérjen állampolgárságot, hanem fohászban, és e
fohászra alapozva kérje a kompenzációs "logisztika"
gyorsulását. Szerintem működni fog, de kívánom, hogy
találjanak test-közelibb, "tőszomszédosabb" virtuális, de
feléleszthető időágakat, amelyeket a halott időágaink
elméletiből gyakorlativá váló kompenzációjából élesszenek
fel! Ezt kívánom tiszta szívemből másoknak, és ti is
ugyanilyeneket kívánjatok egymásnak.
Most pedig jöjjön az érdemi válasz a színvonalas kérdésére:
- amely ugyebár arról szólt, hogy ki vállalja fel a
felelősséget a megtörtént teleportációk bármely kényes
részletére vonatkozóan"?" A válasz:
Nos, arra az esetre vonatkozóan KI VÁLLALNÁ a
felelősséget, ha ezek a korrekciós teleportációk NEM
történnének meg, mire az emberiség kipusztulása pont az
értékesebb térfél tulajdonképpeni csúcsairól megkezdődve
irreverzibilissé válna!?! Tehát az érdemi teleportációkat
mindenkinek az 5-ös H-Kulcs szemüvegén át kell néznie,
amely kimondja: Nincsenek jó és rossz megoldások, csak
rossz és kevésbé rossz megoldások léteznek. Mi pedig
kénytelenek vagyunk a rossz megoldások közt súlyozva
megtanulni a legkevésbé rosszat kiválasztani, majd pedig
annak aktív kiválasztása illetve tevékeny felvállalása után
várni a még kevésbé rossz megoldás lehetőségét; - és nem
pedig az eredeti "rossz" megoldások előtti enervált
kapituláció tehetetlenségében vergődve, dagonyázva várni az
egyre nagyobb sült galamboknak a szánkba való repülését.
Tehát a megtörtént érdemi teleportációkért ugyanaz vállalja
a felelősséget, aki képtelen felvállalni a teleportációk
hiánya miatt bekövetkezhető még nagyobb rossz iránti
felelősséget: Azaz mi mindnyájan együtt, Istent és Embert
egyaránt ideértve.
Végezetül egy teleportációs arculati kérdés tisztázását
szintén fontosnak tartom, ugyanis a megtörtént
teleportációknak hívő és ateista kedvezményezettjei illetve
tanúi is lesznek, de kárvallotjai nem. (-Hacsak valaki
önmagának nem okoz mesterséges kárt mások tele-
kompenzációjára ujjal mutogatva....-)
Ha a történelem hátsó udvarában periodikusan mindigis
nagyonis jelenlévő érdemi teleportációk a mostani nagyon
ordító esedékességük ellenére esetleg mégis elmaradnának,
akkor az a Végpusztulással volna egyenlő. Éppen ezért
szemrebbenés nélkül ismétlem, hogy az érdemi
teleportációknak hívő és ateista kedvezményezettjei és
tanúi lesznek: Így hát egybe kell még fésülnöm ezt a két
tipikus emberi érzést is, a hívőét és az ateistáét: Az
egyik azt fohászkodja, hogy "Jöjjön el a Te Országod", a
másik pedig azt kajánkodja, hogy "dáváj-háváj". Ha az egyik
állítólag "unalmasan" és "együgyűen" fehér, a másik
pedig "mozgalmasan" fekete, akkor én "teleportálósan"
szürke akarok maradni. Vegyük észre, hogy sem a római Szent
Atya, sem a Dalai Láma, sem a Meciár, sem a mai Don
Corleoné-k nem teleportálnak: ők köszönik szépen, jól
elvannak érdemi teleportálás nélkül is.... Ha megtudnám,
hogy Oszama bin Láden teleportál, esküszöm turbánt kötnék a
fejemre, de ő sem teleportál.
Aki nem lesz kedvezményezettje a teleportálásoknak, az se
búsuljon. Ugyanis az ezáltal egyre jobbá váló világban a
teleportálások másodlagos kedvezményezettjeként végső soron
ő is haszonélvező lesz. Több beruházás, érdemi dolgokban
elfoglalt emberek, több megbízható megrendelő, fogyasztó,
stb. A mai viszonyok kedvezményezettjeinek nagy része úgy
érzi, hogy ő megdolgozott a kedvezményeiért. Az ilyen
embernek egyszerűen semmi ütköznivalója nem lehet az érdemi
teleportálások kedvezményezettjeivel. Ugyanis az ő vagyonuk
keletkezésének részleteiről, azok álcázottságáról ugyebár
inkább talán ne is beszéljünk, amikor a tele-kompenzáció
hasonló álcázottsági kényszere kerül terítékre.
Állítólag mások kiválasztottak, vagy annak gondolják
magukat. Az egyszerűség kedvéért kezeljük egyenlőnek ezt a
két verziót, tehát vannak, akik azért kedvezményezettek,
mert kiválasztottak. Ennek a kiválasztottságnak a sorrend
tekintetében végülis megmarad a privilégium-értéke. Tehát
igaz marad a kiválasztottsága, de nem a kizárólagosság
szintjén, csak a sorrend tekintetében. Ő ugyanis addig
is "hávájozott", amíg mi kiérdemeltük a kompenzációt és
felkészültünk rá, de nyomorogtunk. A mi alaposan megkésett
teleportációnk tehát még mindig vastagon megerősíti az ő
kiválasztottságukat, és egyetlen dekagrammot nem kérdőjelez
meg belőle.
Annyi megszeppenés, amennyin idáig keresztülmentek a
teleportáció témájának "felturbósítása" alatt és miatt, nos
annyi rájuk is fért....... Előbb mindig a téma turbósodik
fel, és csak utána a Valóság............... Most azonban
nyugodjanak meg, senki sem fogja kiteleportálni a lekvárt
az ünnepi palacsintájukból.
HódolaTOM!
Az utolsó cikk központi motívuma a 23-as Hermész-Kulcs
lesz, ami pont "klappol" a téma feszültségeihez.
|
+ - | 21/XXI. The Konyec. (mind) |
VÁLASZ |
Feladó: (cikkei)
|
Kedves Lista!
Gondolkodtam, hogy a záró fejezetben foglaljam-e össze az
általam fontosnak tartott katartikus részeket. Nos, aki
komolyan gondolja a saját teleportációs esélyeit, az úgyis
megteszi saját maga. Én inkább az egyik Hermész-Kulcs
beollózása mellett döntöttem. Ez a Kulcs az éppen most
zajló választási csatában vetekedő, az egyszerűség kedvéért
kettőre leszűkített ember-típus (-népi és urbánus-)
mindkettője számára egyformán kiélezett katarzist
összpontosít és kínál fel kölcsönös okulásul. Közben
mindkét féllel érzékelteti, hogy az ő szégyen-adagja
egyenlő a másikéval, tehát lehet a dühöt szeretetbe
fordítani, hadd teleportálódjon minden a végleges, jól
kiérdemelt helyére...... E Kulcsnak most nagy az
aktualitása ama időág-optimalizációs erőfeszítéseimben,
amit az érdemi teleportálás ügyének rendeltem alá.
A 23-as H-Kulcs:
A Világ Örökre Állandósított Alapjainak a Kulcsa, a
szakosodás felboríthatatlanságának a Kulcsa, és mint látni
fogjuk, egyúttal az összehasonlítás viszonylagosságának
valamint e szemlétletnek az Átfogó Valóságba történő
átültetési Kulcsa is. (-A szakosodás felboríthatatlanságát
szokták kiválasztottságként emlegetni.-)
A 3-as Kulcsban azt mondtuk, hogy "Mindenek Kulcsa az
Együttműködés". A 13-asban azt mondtuk, hogy a
közösségekben az egyébként természetes együttműködés
helyett mindenféle (-többé-kevésbé-) bonyolult absztrakt
minták összesített modellje jön létre, amely
kiteljesedésnek indul és terjeszkedni fog; - elvégre ha az
embertársak együttműködési hajlandósága
nagyon "változatos", attól az egymással való szomszédságuk
még adott marad. És ez az a pont, ahol az összehasonlítás
beugrik a képbe, illetve benne van a Kulcsban. Tehát nem
izolált modellekről van szó, amelyben a kölcsönhatásokat ha
nem az együttműködés jellemzi, attól azoknak még nagyonis
lesznek mindenféle jellemzői. A 23-asban viszont egy nagyon
elmélyült szinten ébredünk rá egyszer és mindenkorra, hogy
a majdani együttműködés tulajdonképpeni alanyai,
komponensei nem csikicsukizhatóak, hanem a helyzetük és a
Küldetésük kiinduló illetve végpontjai adottak, állandóak,
és örökösek; - még generációs jogfolytonossági értelemben
is.
Eliphas Lévi csak annyit ír erről, (-habár nem rendeli
megszámozott Kulcshoz-), hogy "az Örökkévaló soha sem
változtatja meg a Világ Alapjait".
A Kulcsok alkalmazási célkitűzései szinte korlátlanok.
Azonban léteznek olyan "már lefedett" területek, amelyeket
fel kell ismernünk, és amelyek ellen nem használhatjuk
egyik Kulcsot sem. Tehát a Kulcsokat mindig valamiért
használjuk, és kerülni kell a valami ellen való
használatot. Ha kényszerből valami ellen használjuk, akkor
is legyünk tudatában, hogy ez a kényszer a valamiért való
használathoz tartozik hozzá szervesen, és legfeljebb csakis
átmenetileg tarthat a valaki(-k-) ellen való alkalmazás
periódusa.
Kissé közel áll ez a kérdéskör ahhoz, amikoris egy ateista
mércék szerint élő, de amúgy mindenre nyitott személy
hirtelen rádöbben az átfogó transzcendens determináltságra,
majd pedig gondolkodó ember lévén az ellentmondásokra
fókuszálva elmarasztal dolgokat, elveket, közösségeket,
egészen a Teremtőig bezárólag. Az ilyen személy egzaltált
és/vagy letargikus állapota azzal gyógyítható, (-legalábbis
azzal részesíthető "elsősegélyben" a majdani tartós
egyensúly megteremtéséig-) hogy elmagyarázzuk neki az 5-ös
H-Kulcsot, és közöljük vele, hogy a gondolatmenete helyes:
igenám, de az ilyen dolgok mögött mindig ott van egy
Rejtett és Hatalmas 5-ös H-Kulcs. Ezzel az összehasonlítási
alapját a tényleges helyzetnél jobb ideáloktól eltoljuk a
tényleges helyzetnél rosszabb veszélyek és kockázatok
irányába. Ekkor máris bele kell nyugodnunk a Világ Örökre
Állandósított Alapjaiba, és a Szakosodás
Felboríthatatlanságának Nagy Átfogó Elvébe. Ezért válik
eggyé egy ugyanazon Kulcsban kettő, látszólag nem
összefüggő elv.
Tehát ez a Kulcs egyúttal az összehasonlítási alapokkal
való egymás közti jóhiszemű és konstruktív csikicsuki
Kulcsa is. Marosán György ennek a Kulcsnak a lebutított
változatát alkalmazta, amikor azt mondta, hogy "Elvtársak,
nem a zsemle a kicsi, hanem a pofátok nagy!" Igenám, de ez
a Kulcs nem azért van, hogy pusztán csak lecsitítsuk a
kárvallottakat, és utána ne történjen semmi. Ez a Kulcs a
vezetőket még jobban kötelezi a jobbulásra és a jobbításra,
mint a kárvallottakat a türelemre.
Nos, pl. vegyük a kiválasztottság kérdését, amely az írott
történelemben először Egyiptomhoz kapcsolódik, majd
Izraelhez. Amikor pl. valamire kiválasztotta az Isten
Izraelt, akkor nyilván az összes többi nemzetet arra
választotta ki, amit Izrael kiválasztottsága már nem
takarhatott be. A Kiválasztottság aktuális súlypontja
rendre "vándorolt" a történelemben. Azonban ha pl. az Isten
mégis meggondolná magát, vagy megváltoztatná (-a földi
közösségek közt teljesen újrastrukturálná-) egy valamely
feladatkörre vonatkozó kiválasztási doktrínáját, akkor a
kiválasztott személyek és/vagy közösségek által "leadott"
Feladatokat (-gyakran doktrína-vonulatokat-) rögtön egy
másik közösségre kellene áttolnia. Ez a közösség azonban
ismét kezdhetné teljesen elölről ugyanannak az adott
kiválasztottsági csomagnak a feldolgozását, illetve
kezdhetné elölről a benne rejlő hibalehetőségeken való,
ismét legalulról történő végigaraszolást. Éppen ezért
bármilyen keservesek is egy-egy kiválasztottság
következményei, illetve a nyomukban láthatóvá is váló
összkép, az Alapok szigorúan állandóak maradnak, és minden
személynek ill. közösségnek (-kasztnak, csoportnak, stb.-)
önmagának kell végigszenvednie a kapott privilégiumok és
korlátok közötti tökéletesedése rögös útját.
Pl. napjainkban meglehetősen egyoldalú a gazdasági és a
politikai szféra igazi vezetőinek a pedigréje...... Őket
nem érdemes az elmozdításukra irányuló kommunikációval
fenyegetni, stresszelni, stb., főleg nem a H-Kulcsokkal. Az
esetlegesen átmeneti irányított stresszelési kényszerünk
tehát ne a szokásos komponenseknek ill. a személyeknek és a
posztoknak az újrastrukturálására, hanem azoknak az eredeti
küldetésükhöz való visszatalálására irányuljanak. Ebben az
értelemben viszont igenis stresszelhetők és stresszelendők,
de csakis fokozatosan kibontakozva. Eleinte diszkréten,
utána pedig egyre nagyobb tanú-publikum előtt, ha nem akar
érteni a szóból. Ha tehát valakit mégis valamely posztról
durván "levált" a Sors, akkor annak a helyére csak olyan
személy kerülhet e Kulcs szerint, aki hasonló hibák közt
él, ismeri az adott "leváltás" minden szokásos
vonatkozását, tehát minden lehetősége megvan arra, hogy ő
immár helyes következtetéseket vonjon le, és minél jobban
teljesítse a tökéletesedési Küldetését. Sőt, annak
stafétáját megfelelő állapotban és körülmények között át is
kell örökítenie a saját és a szövetségesi generációs
jogfolytonosság fonalán.
Azonban az összes többi Kulccsal együtt a tökéletesedési
pályájuk tudatosításával, illetve annak nyomvonalán minél
kevesebb lesodródással járó, minél gyorsabb haladásra
viszont ösztökélni kell őket. Tehát igenis maradjanak meg a
szférájukban és a profiljukban, de igenis gyors tempóban
vonják le a szükséges következtetéseiket, illetve hozzák
meg az elengedhetetlen döntéseket, és tegyék meg a
szükséges intézkedéseket. Ezen a ponton szinte alig marad
különbség a 17-es, a 18-as Kulcs és az aktuális 23-as Kulcs
között. Azonban jó tudni, hogy a H-Kulcsok nem hagynak
lefedetlen területet az asszociációk kvázi-felségterületén.
Érdekes lesz az a világ, amikor majd a mostani bejáratott
privilégiumokért legsikeresebben tülekedő kasztot a
fennmaradó (-"alul maradó"-) réteg tiszta szívből
megerősíti a helyén; - de az előbbiek végre minden
erőfeszítésükkel valóban támogatni fogják az utóbbiakat a
kreativitásuk, tettrekészségük és szorgalmuk
kiteljesedésében. Milyen érdekes lesz, ha végre mindenki a
zavarodottságoktól mentesen és jóhiszeműen élheti meg a
saját küldetését, nem pedig egy szinte ismeretlen, és
állítólag megkerülhetetlen rosszhiszeműségi kalodában, mint
amelynek szorítását mindenki érzi, de az igazi "hunyó"
Univerzum helyett egymásra mutogatunk, vagy gyanakszunk.
Ami pedig a tettrekészség, a kreativitás és a szorgalom
felszabadult kiteljesedését illeti, a vezetve szolgáló
réteg nem fogja többé azt elirigyelve letagadni, illetve
elnyomni, ahogy mostanában teszik. Ez az ő tökéletesedési
pályájuk, amely bizony legalább ugyanolyan nehéz a maga
nemében, mint a kárvallottság ellenére hosszú (-no persze
nem a végsőkig tartó-) türelemre kárhoztatott, átmenetileg
vesztes rétegek kegyetlen nehézségei. Ezt a Kulcsot tehát
hívhatjuk a "maffia legalizálási Kulcsának" is, immár a
megújulásuk célegyenesében való felgyorsulásának közös
tanúiként; - de természetesen a közfelfogás elhanyagolt
állapota miatt ezt a tömörített elnevezést jobb a Kulcs
magyarázatának legvégére tenni. E Kulcsban az a katarzis
szintén benne foglaltatik, hogy azok a valóban kegyetlen
helyzetek, amelyek fölött szörnyülködünk, valójában a sok
rossz közül a legkevésbé rossz eshetőséget testesítik meg; -
ugyanis maga a Végső Jó Garanciája "az egyre kevésbé
rossz" fejlődési pályájában van benne leginkább. E
Garanciát a Tudati Evolúción kívül senki máson nem
kérhetjük számon érdemben.
Joggal kérdezhetné bárki is, hogy mi is tulajdonképpen
a "Kulcs" ebben az ominózus 23-asban"?" Nos, az benne a
Kulcs-jelentőségű momentum, hogy miközben befolyásolni
törekszünk dolgokat, ennél a határnál feltétlenül meg kell
állnunk pihenni, és új irány(-oka-)t találni magunknak. Fel
kell tudnunk ismerni, hogy ezt a határt nem léphetjük túl a
többi Kulccsal a kezünkben. Eleve többször is volt és lesz
még szó arról, hogy olyan dolgokat NEM ellenzünk, olyan
tényezőket NEM kifogásolunk, pláne NEM a Kulcsok erejével,
amelyeket korábban már a Kulcsokkal gondoztak. (-Vagy ha
mégis megtesszük, akkor meg is nézhetjük a
következményeit.....-) Márpedig ezek a megváltoztathatatlan
alapok ráadásul nem is csak a Kulcsok korábbi generációk
általi, tehát emberek általi alkalmazásának erejéből, hanem
még annál is "felettesebb" Teremtő Kategóriák erejéből
születtek; - jöttek át a nemlétből a Létbe..........
Itt van a 23-as Kulcs vége.
Ezek azok a vezetői kvalitások, amelyeknek a kiérlelődési
részletei szélsőségesen furcsák a hétköznapi elme számára,
de amelyek a Hermész-Kulcsok magaslatairól és a több
emberöltőnyit átölelő történelmi távlatokból szemlélve,
illetve e távlatok mérlegére helyezve mégis csak evidensek.
Azonban a másokért viselt vezetői felelősségre vonatkozó
elméleti evidenciák (-amelyek kiérlelődéséről e Kulcs szólt-
) és a megvalósult realitások közötti különbségek (-
amelyeket nyögünk-), ezek képezik a teleportációs
kompenzáció kozmikus jogi alapját. Badarság lenne ezt
felülbírálni törekedni.
Maradtak még a tarsolyban Tudás-mozaikok. Aki tehát a cikk-
sorozat alatt azon gondolkodott, hogy elhívjon-e engem egy
bármely közösségbe előadást tartani, az érezze magát
motiválva e deklaráció által, hogy maradtak még Tudás-
mozaikok a tarsolyomban. Az előadáson aztán eldönti a
közösség vagy a közönség, hogy a cikkek részleteit akarják-
e ismételni, pontosítani, stb., vagy inkább az egyre újabb
horizontok fényerejét akarják próba alá vetni. Az előadások
szigorúan ingyenesek. Sőt, a reményeim és a ti fohászaitok
alapján meg kellene fordulnia a belépődíjak vektorának is,
ahogy erre is volt már precedens, ha nem is sok, a
történelemben. Semmi mást nem kell tennünk, mint a korábbi
együgyű fohászainkat koncentráltan megújítanunk, és főleg
először másokért is elmondanunk, és csak utána, csak a
másokért elmondott ima részeként elvárnunk a beteljesedést
a saját javunkra is. A hirtelen meggazdagodó egyén
elszakadhat a környezetétől, de ha kis különbséggel élen
járva a környezetével együtt emelkedik, az már más
tészta..... Akinek ez egyénileg sikerül, az a környezete
fejlődésének a szolgálati kényszerében találja magát, és ne
akarjon elfutni előle. Ugyanez a szolgálati kényszer igaz
egy közösségre, sőt egy nemzetre is, amely hirtelen
kiemelkedik. A Kiválasztottság Univerzális Intézménye
lám "sétál" a történelemben. Pl. 600 és 1400 között
lezajlott egy Iszlám reneszánsz, amely alig állapodott meg,
rögtön utána jött az európai reneszánsz. Méghozzá Itália és
Magyarország volt a hajtómotorja és a tengelye. Később
ennek utánzataiból kapott pl. az USA, Nagy Britannia és
Németország, ill. Japán is. A Kiválasztottság Univerzális
Intézménye tehát lassacskán megérkezik a Kárpát Medencébe,
annak is a soknemzetiségű lakossága testközeli
édes "terheként", nem pedig a szűk keresztmetszetű,
esetleges magyar fasizmus amolyan UFO-fegyvereként. Nem más
nemzetektől visszavonva, hanem azokét is restimulálva, azok
kiegészítéseként fogjuk fel, és fogadjuk be azt, ami a
miénk. Majd váljunk azon folyamat hajtómotorjává, amelyben
az összes hajdani Kiválasztottság immár megújult változatai
immár NEM egymás ellen fordulnak, hanem egy önkéntes
egyakaratúsági szimpátialáncba szerveződjenek. A küszöbön
álló, alaposan megszenvedett Magyar Kiválasztottságra tehát
új nemzetközi kiválasztottsági struktúrák kellemes
meglepetései, és kimagasló felelősségi vonzatai várnak. Az,
hogy most csak fohászkodtam-e, netán prófétáltam is....,
nos a kettő kategória közötti különbség a ti kezeitekben
van. Sáfárkodjatok jól e különbséggel, egyre jobban!
Hölgyeim és Uraim! Most meghajolok, és búcsúzom. Eddig
tartott a "tortúra".
HódolaTOM!
|
|