Kedves Zoli

Ez nagyon tetsztett!!!!
Jöhet még, ha küldenek...:))

Üdv Adept

Kedves Zoli! 

Maradandót alkotni képtelen vagy, de még nem maradandót is. 
Ha valaki nmegteszi, aktivizálod a bornírt invalidáló 
kliséket. Jézus ezért mondta, hogy "Ne szórjátok a 
gyöngyeiteket a sertések lábai elé, mert megröfögnek 
benneteket...." Azonban akikhez el kell jutniuk a 
gyöngyöknek, azok csak olyan nyilvánosság árán kaphatják 
meg, hogy a sertések is bele fognak röfögni a folyamatba. 
Én ezt felvállaltam. Te pedig azt röföx, amit akarsz. 

HódolaTOM!

Kedves Lista! 

Manapság nem csak öngyilkos és drogos alapon lehet más 
időágakra "kirándulni", hanem a kreativitás ereje által is, 
amikoris az elme az Idő-folyam sebességénél jóval 
gyorsabban és tágabb dimenzióban pozícionálja oda-vissza az 
alkotó gondolatok Tér-Idő-komponenseit. E tervek aztán a 
megmaradás elvéből táplálkozva komoly feszültségeket 
akkumulálnak, amely hullámhossza és energiaszintje ha a 
dühből a szeretetbe csap át, akkor nincs többé akadály..... 
Akkor a kreativitás jellegéből eredően csak ideiglenes 
időág-kirándulásoknak állandósult tartózkodássá kell 
válniuk az események és fejlemények kvázi-dimenziójában. 
Sokan vannak, akik találmányokat hordanak a fejükben, 
megint mások közösségi berendezkedési ötleteket dédelgetnek 
a fejükben. (-Uradalmak, kolóniák, grófságok, 
vállalkozások, kreatív szövetségek, szakmai vagyon-
közösségek, stb.-) Nekem is van egy mikrogazdasági és egy 
makrogazdasági találmányom. A mikrogazdasági a BKM, azaz a 
befektetői és közadakozói magánklub a Kft-k helyett. A 
makrogazdasági a Judaizmus, a Kereszténység és az Iszlám, 
mint három ún. ábrahámita világvallás hármas tagoltságú 
globális szimbiotikus modellje. Még egy miniállam-
koncepciót is írtam rá, nemzeti lobogóval, Alkotmánnyal és 
Himnusszal. Hiába no, én sem érzem jól magam a jelenlegi 
időágakon, ahol az egyik kozmikus hiba-pont éri a másikat. 
Én is más időágakra kívánkozom, de az öngyilkossághoz gyáva 
vagyok, drogra meg nincs pénzem, de hajlamom sincs az 
ilyesmire. Ha van pénzem, akkor is gyorsan elinternetezem, 
így aztán a drog-dealer-ek megint hoppon maradnának, ha 
megkörnyékeznének. 
Ezek pénz és egyéb paranormális támogatás nélkül (-
tulajdonképpen a bornírt "közegellenállás" miatt-) végső 
soron nem mások, mint jópofa művészeti alapkoncepciók, 
ideértve természetesen mások "józan" és valóban megtartó 
erejű időág-kirándulásait is. 
A találmányok legújabb generációjának siralmas állapotáról 
már ne is beszéljünk. Ezek az egyelőre virtuális időágak a 
köszöbön álló Fénykor időágai, amelyek itt vannak 
körülöttünk, csak állítólag gyengék, hát helyzetbe kellene 
hozni őket. Azonban ezen időágak csak két esetben lesznek 
képesek ténylegesé válni: 
-	Ha az iménti bornírt "közegellenállás" magától 
támogató donor-közeggé válik, és ezen virtuális időágakat 
készpénz-kibocsátási fedezetté nyilvánítják.  
-	Ha a szóban forgó bornírt közegellenállás 
hízelgéssel és szeretettel immár jó alaposan megdolgozott (-
tulajdonképpen felkészített-) részén túli maradékot 
egyszerűen letörik a spontán teleportációk a közös túlélés 
jogán. Itt most teljesen közömbös, hogy a szeretettel és az 
együttműködési készenlét demonstrálásával már megdolgozott 
rész, és a hátramaradt hányad milyen arányban van egymáshoz 
képest. Itt csakis arról van szó, hogy az első ciklus 
besült, beragadt, mint a dugattyú a nagyon koszos 
benzintől. Innentől kezdve a rengeteg feszültség 
felhalmozódik, ami dühhel jár, és beköszönt a második 
fázis.... A düh viszont szeretetbe csap át, és akkor ez a 
hullámhossz megdörzsöli Aladdin lámpását, végül az abból 
előbújó dzsinn döbbenetesen hatékonynak fog 
bizonyulni................

A bornírt közegellenállás képviselőiek egyetlen apró 
látszat-mentségük még akad a közös Fénykor időágainak 
megfinanszírozása elleni ellenállásra, de már ez is a 
végsőket rúgja..... Ez pedig nem más, mint hogy a sok-sok 
Fénykor-kezdeményezés képviselői nem képesek fontossági 
sorrendet felállítani egymás közt. De ez is csak egy 
látszat-mentség a pénz-kibocsátás valódi gazdái, ergo a 
haladás élvonalbeli feelősei számára. Ugyanis a pénz gazdái 
maguk is állíthatnának fontossági sorrendet, de ők vagy 
csak teljesen elrabolni és kisajátítani, vagy csak teljesen 
eltűntetni akarják ezeket a kreatív elvi termékeket. Én e 
problémákra nem tudok jobb megoldást kitalálni, mint hogy a 
mások által dédelgetett, de színvonalas időágak 
megvalósulásáért, és a közegellenállási szektorból való 
minél kisebb veszteségekért fohászkodva a Kozmikus 
beavatkozás felfuttatásának azonnali megkezdését követelem, 
illetve az előkészületekből elvállalom ama rám eső részt. 

Az egyik egyház komoly személyiségétől azt a kérdést, vagy 
inkább megjegyzést kaptam, hogy ki vállalja a felelősséget 
a megtörtént teleportációk akármiféle kínos vonzataiért. 
Nos, a teleportálások donor-közegeinek ismételt 
összefoglalása után érdemben és tömören is válaszolok, de 
maga az összefoglalás meglehetősen nagy részben megadja a 
választ a teljesen jogos felvetésre. Tehát az új érték 
donor-közegeinek összefoglalása:

-	Más bolygók látszólag "idegen", valójában 
felelősségteljes intelligenciái által végrehajtott akciók, 
amelynek a donor-közege sem földi. 
-	Olyan titkos földi raktárak, amelyek javainak 
érdemi felhasználására más módon nem volna reális esély. 
-	Ideiglenes teleduplikációk, tulajdonképpen 
veszteségi vonzatok nélkül. 
-	A Lucó-blöfföknek bizonyuló álmok és víziók után 
végre helytálló álmokat és/vagy víziókat követő régészeti 
bravúrok. 
-	Olyan egyéb realizációs módszerek, amelyek 
bonyolult és időrabló magyarázkodására nincs értelme 
kitérni. 

Aki már kapott kompenzációt teleportációval, de nyilván nem 
az összeset, az próbálja meg az itt említésre került, 
esetleg kimondottan a keze ügyében lévő Fénykor-időágak 
valamelyike mellett elkötelezni magát. Ekkor vélhetően 
felgyorsul a kompenzációja. Ma Magyarországon nyüzsögnek 
ezek a virtuális Fénykor-időágak; - természetesen 
elszigetelt csoportokhoz, vagy személyekhez kötötten, de 
feltűnően széles a választék. Én a magam részéről erősen 
kétlem, hogy bármelyik párt is ide tartozhatna, nevezetesen 
abba a körbe, amely melletti elkötelezettség demonstrálása 
képes volna gyorsítani egy bármely egyén kompenzációjának 
ütemét és nagyságrendjét. Ha valaki nem talál ilyen 
virtuális (-kompenzáció gyorsító-) időágat, de szívesen 
keresne, annak felajánlhatom a www.mikronet.hu/neodruida 
honlapon található Ábrahám Védőszárnyai miniállamot. Ott se 
tőlem kérjen állampolgárságot, hanem fohászban, és e 
fohászra alapozva kérje a kompenzációs "logisztika" 
gyorsulását. Szerintem működni fog, de kívánom, hogy 
találjanak test-közelibb, "tőszomszédosabb" virtuális, de 
feléleszthető időágakat, amelyeket a halott időágaink 
elméletiből gyakorlativá váló kompenzációjából élesszenek 
fel! Ezt kívánom tiszta szívemből másoknak, és ti is 
ugyanilyeneket kívánjatok egymásnak. 

Most pedig jöjjön az érdemi válasz a színvonalas kérdésére: 

- amely ugyebár arról szólt, hogy ki vállalja fel a 
felelősséget a megtörtént teleportációk bármely kényes 
részletére vonatkozóan"?" A válasz:
Nos, arra az esetre vonatkozóan  KI  VÁLLALNÁ  a 
felelősséget, ha ezek a korrekciós teleportációk NEM 
történnének meg, mire az emberiség kipusztulása pont az 
értékesebb térfél tulajdonképpeni csúcsairól megkezdődve 
irreverzibilissé válna!?! Tehát az érdemi teleportációkat 
mindenkinek az 5-ös H-Kulcs szemüvegén át kell néznie, 
amely kimondja: Nincsenek jó és rossz megoldások, csak 
rossz és kevésbé rossz megoldások léteznek. Mi pedig 
kénytelenek vagyunk a rossz megoldások közt súlyozva 
megtanulni a legkevésbé rosszat kiválasztani, majd pedig 
annak aktív kiválasztása illetve tevékeny felvállalása után 
várni a még kevésbé rossz megoldás lehetőségét; - és nem 
pedig az eredeti "rossz" megoldások előtti enervált 
kapituláció tehetetlenségében vergődve, dagonyázva várni az 
egyre nagyobb sült galamboknak a szánkba való repülését. 
Tehát a megtörtént érdemi teleportációkért ugyanaz vállalja 
a felelősséget, aki képtelen felvállalni a teleportációk 
hiánya miatt bekövetkezhető még nagyobb rossz iránti 
felelősséget: Azaz mi mindnyájan együtt, Istent és Embert 
egyaránt ideértve. 

Végezetül egy teleportációs arculati kérdés tisztázását 
szintén fontosnak tartom, ugyanis a megtörtént 
teleportációknak hívő és ateista kedvezményezettjei illetve 
tanúi is lesznek, de kárvallotjai nem. (-Hacsak valaki 
önmagának nem okoz mesterséges kárt mások tele-
kompenzációjára ujjal mutogatva....-) 
Ha a történelem hátsó udvarában periodikusan mindigis 
nagyonis jelenlévő érdemi teleportációk a mostani nagyon 
ordító esedékességük ellenére esetleg mégis elmaradnának, 
akkor az a Végpusztulással volna egyenlő. Éppen ezért 
szemrebbenés nélkül ismétlem, hogy az érdemi 
teleportációknak hívő és ateista kedvezményezettjei és 
tanúi lesznek: Így hát egybe kell még fésülnöm ezt a két 
tipikus emberi érzést is, a hívőét és az ateistáét: Az 
egyik azt fohászkodja, hogy "Jöjjön el a Te Országod", a 
másik pedig azt kajánkodja, hogy "dáváj-háváj". Ha az egyik 
állítólag "unalmasan" és "együgyűen" fehér, a másik 
pedig "mozgalmasan" fekete, akkor én "teleportálósan" 
szürke akarok maradni. Vegyük észre, hogy sem a római Szent 
Atya, sem a Dalai Láma, sem a Meciár, sem a mai Don 
Corleoné-k nem teleportálnak: ők köszönik szépen, jól 
elvannak érdemi teleportálás nélkül is.... Ha megtudnám, 
hogy Oszama bin Láden teleportál, esküszöm turbánt kötnék a 
fejemre, de ő sem teleportál. 

Aki nem lesz kedvezményezettje a teleportálásoknak, az se 
búsuljon. Ugyanis az ezáltal egyre jobbá váló világban a 
teleportálások másodlagos kedvezményezettjeként végső soron 
ő is haszonélvező lesz. Több beruházás, érdemi dolgokban 
elfoglalt emberek, több megbízható megrendelő, fogyasztó, 
stb. A mai viszonyok kedvezményezettjeinek nagy része úgy 
érzi, hogy ő megdolgozott a kedvezményeiért. Az ilyen 
embernek egyszerűen semmi ütköznivalója nem lehet az érdemi 
teleportálások kedvezményezettjeivel. Ugyanis az ő vagyonuk 
keletkezésének részleteiről, azok álcázottságáról ugyebár 
inkább talán ne is beszéljünk, amikor a tele-kompenzáció 
hasonló álcázottsági kényszere kerül terítékre. 
Állítólag mások kiválasztottak, vagy annak gondolják 
magukat. Az egyszerűség kedvéért kezeljük egyenlőnek ezt a 
két verziót, tehát vannak, akik azért kedvezményezettek, 
mert kiválasztottak. Ennek a kiválasztottságnak a sorrend 
tekintetében végülis megmarad a privilégium-értéke. Tehát 
igaz marad a kiválasztottsága, de nem a kizárólagosság 
szintjén, csak a sorrend tekintetében. Ő ugyanis addig 
is "hávájozott", amíg mi kiérdemeltük a kompenzációt és 
felkészültünk rá, de nyomorogtunk. A mi alaposan megkésett 
teleportációnk tehát még mindig vastagon megerősíti az ő 
kiválasztottságukat, és egyetlen dekagrammot nem kérdőjelez 
meg belőle. 
Annyi megszeppenés, amennyin idáig keresztülmentek a 
teleportáció témájának "felturbósítása" alatt és miatt, nos 
annyi rájuk is fért....... Előbb mindig a téma turbósodik 
fel, és csak utána a Valóság............... Most azonban 
nyugodjanak meg, senki sem fogja kiteleportálni a lekvárt 
az ünnepi palacsintájukból. 

HódolaTOM!

Az utolsó cikk központi motívuma a 23-as Hermész-Kulcs 
lesz, ami pont "klappol" a téma feszültségeihez.

Kedves Lista! 

Gondolkodtam, hogy a záró fejezetben foglaljam-e össze az 
általam fontosnak tartott katartikus részeket. Nos, aki 
komolyan gondolja a saját teleportációs esélyeit, az úgyis 
megteszi saját maga. Én inkább az egyik Hermész-Kulcs 
beollózása mellett döntöttem. Ez a Kulcs az éppen most 
zajló választási csatában vetekedő, az egyszerűség kedvéért 
kettőre leszűkített ember-típus (-népi és urbánus-)  
mindkettője számára egyformán kiélezett katarzist 
összpontosít és kínál fel kölcsönös okulásul. Közben 
mindkét féllel érzékelteti, hogy az ő szégyen-adagja 
egyenlő a másikéval, tehát lehet a dühöt szeretetbe 
fordítani, hadd teleportálódjon minden a végleges, jól 
kiérdemelt helyére......  E Kulcsnak most nagy az 
aktualitása ama időág-optimalizációs erőfeszítéseimben, 
amit az érdemi teleportálás ügyének rendeltem alá. 

A 23-as H-Kulcs: 

A Világ Örökre Állandósított Alapjainak a Kulcsa, a 
szakosodás felboríthatatlanságának a Kulcsa, és mint látni 
fogjuk, egyúttal az összehasonlítás viszonylagosságának 
valamint e szemlétletnek az Átfogó Valóságba történő 
átültetési Kulcsa is. (-A szakosodás felboríthatatlanságát 
szokták kiválasztottságként emlegetni.-) 
A 3-as Kulcsban azt mondtuk, hogy "Mindenek Kulcsa az 
Együttműködés". A 13-asban azt mondtuk, hogy a 
közösségekben az egyébként természetes együttműködés 
helyett mindenféle (-többé-kevésbé-) bonyolult absztrakt 
minták összesített modellje jön létre, amely 
kiteljesedésnek indul és terjeszkedni fog; - elvégre ha az 
embertársak együttműködési hajlandósága 
nagyon "változatos", attól az egymással való szomszédságuk 
még adott marad. És ez az a pont, ahol az összehasonlítás 
beugrik a képbe, illetve benne van a Kulcsban. Tehát nem 
izolált modellekről van szó, amelyben a kölcsönhatásokat ha 
nem az együttműködés jellemzi, attól azoknak még nagyonis 
lesznek mindenféle jellemzői. A 23-asban viszont egy nagyon 
elmélyült szinten ébredünk rá egyszer és mindenkorra, hogy 
a majdani együttműködés tulajdonképpeni alanyai, 
komponensei nem csikicsukizhatóak, hanem a helyzetük és a 
Küldetésük kiinduló illetve végpontjai adottak, állandóak, 
és örökösek; - még generációs jogfolytonossági értelemben 
is. 
Eliphas Lévi csak annyit ír erről, (-habár nem rendeli 
megszámozott Kulcshoz-), hogy "az Örökkévaló soha sem 
változtatja meg a Világ Alapjait". 
A Kulcsok alkalmazási célkitűzései szinte korlátlanok. 
Azonban léteznek olyan "már lefedett" területek, amelyeket 
fel kell ismernünk, és amelyek ellen nem használhatjuk 
egyik Kulcsot sem. Tehát a Kulcsokat mindig valamiért 
használjuk, és kerülni kell a valami ellen való 
használatot. Ha kényszerből valami ellen használjuk, akkor 
is legyünk tudatában, hogy ez a kényszer a valamiért való 
használathoz tartozik hozzá szervesen, és legfeljebb csakis 
átmenetileg tarthat a valaki(-k-) ellen való alkalmazás 
periódusa. 
Kissé közel áll ez a kérdéskör ahhoz, amikoris egy ateista 
mércék szerint élő, de amúgy mindenre nyitott személy 
hirtelen rádöbben az átfogó transzcendens determináltságra, 
majd pedig gondolkodó ember lévén az ellentmondásokra 
fókuszálva elmarasztal dolgokat, elveket, közösségeket, 
egészen a Teremtőig bezárólag. Az ilyen személy egzaltált 
és/vagy letargikus állapota azzal gyógyítható, (-legalábbis 
azzal részesíthető "elsősegélyben" a majdani tartós 
egyensúly megteremtéséig-) hogy elmagyarázzuk neki az 5-ös 
H-Kulcsot, és közöljük vele, hogy a gondolatmenete helyes: 
igenám, de az ilyen dolgok mögött mindig ott van egy 
Rejtett és Hatalmas 5-ös H-Kulcs. Ezzel az összehasonlítási 
alapját a tényleges helyzetnél jobb ideáloktól eltoljuk a 
tényleges helyzetnél rosszabb veszélyek és kockázatok 
irányába. Ekkor máris bele kell nyugodnunk a Világ Örökre 
Állandósított Alapjaiba, és a Szakosodás 
Felboríthatatlanságának Nagy Átfogó Elvébe. Ezért válik 
eggyé egy ugyanazon Kulcsban kettő, látszólag nem 
összefüggő elv. 
Tehát ez a Kulcs egyúttal az összehasonlítási alapokkal 
való egymás közti jóhiszemű és konstruktív csikicsuki 
Kulcsa is. Marosán György ennek a Kulcsnak a lebutított 
változatát alkalmazta, amikor azt mondta, hogy "Elvtársak, 
nem a zsemle a kicsi, hanem a pofátok nagy!" Igenám, de ez 
a Kulcs nem azért van, hogy pusztán csak lecsitítsuk a 
kárvallottakat, és utána ne történjen semmi. Ez a Kulcs a 
vezetőket még jobban kötelezi a jobbulásra és a jobbításra, 
mint a kárvallottakat a türelemre. 
Nos, pl. vegyük a kiválasztottság kérdését, amely az írott 
történelemben először Egyiptomhoz kapcsolódik, majd 
Izraelhez. Amikor pl. valamire kiválasztotta az Isten 
Izraelt, akkor nyilván az összes többi nemzetet arra 
választotta ki, amit Izrael kiválasztottsága már nem 
takarhatott be. A Kiválasztottság aktuális súlypontja 
rendre "vándorolt" a történelemben. Azonban ha pl. az Isten 
mégis meggondolná magát, vagy megváltoztatná (-a földi 
közösségek közt teljesen újrastrukturálná-) egy valamely 
feladatkörre vonatkozó kiválasztási doktrínáját, akkor a 
kiválasztott személyek és/vagy közösségek által "leadott" 
Feladatokat (-gyakran doktrína-vonulatokat-) rögtön egy 
másik közösségre kellene áttolnia. Ez a közösség azonban 
ismét kezdhetné teljesen elölről ugyanannak az adott 
kiválasztottsági csomagnak a feldolgozását, illetve 
kezdhetné elölről a benne rejlő hibalehetőségeken való, 
ismét legalulról történő végigaraszolást. Éppen ezért 
bármilyen keservesek is egy-egy kiválasztottság 
következményei, illetve a nyomukban láthatóvá is váló 
összkép, az Alapok szigorúan állandóak maradnak, és minden 
személynek ill. közösségnek (-kasztnak, csoportnak, stb.-) 
önmagának kell végigszenvednie a kapott privilégiumok és 
korlátok közötti tökéletesedése rögös útját. 
Pl. napjainkban meglehetősen egyoldalú a gazdasági és a 
politikai szféra igazi vezetőinek a pedigréje...... Őket 
nem érdemes az elmozdításukra irányuló kommunikációval 
fenyegetni, stresszelni, stb., főleg nem a H-Kulcsokkal. Az 
esetlegesen átmeneti irányított stresszelési kényszerünk 
tehát ne a szokásos komponenseknek ill. a személyeknek és a 
posztoknak az újrastrukturálására, hanem azoknak az eredeti 
küldetésükhöz való visszatalálására irányuljanak. Ebben az 
értelemben viszont igenis stresszelhetők és stresszelendők, 
de csakis fokozatosan kibontakozva. Eleinte diszkréten, 
utána pedig egyre nagyobb tanú-publikum előtt, ha nem akar 
érteni a szóból. Ha tehát valakit mégis valamely posztról 
durván "levált" a Sors, akkor annak a helyére csak olyan 
személy kerülhet e Kulcs szerint, aki hasonló hibák közt 
él, ismeri az adott "leváltás" minden szokásos 
vonatkozását, tehát minden lehetősége megvan arra, hogy ő 
immár helyes következtetéseket vonjon le, és minél jobban 
teljesítse a tökéletesedési Küldetését. Sőt, annak 
stafétáját megfelelő állapotban és körülmények között át is 
kell örökítenie a saját és a szövetségesi generációs 
jogfolytonosság fonalán. 
Azonban az összes többi Kulccsal együtt a tökéletesedési 
pályájuk tudatosításával, illetve annak nyomvonalán minél 
kevesebb lesodródással járó, minél gyorsabb haladásra 
viszont ösztökélni kell őket. Tehát igenis maradjanak meg a 
szférájukban és a profiljukban, de igenis gyors tempóban 
vonják le a szükséges következtetéseiket, illetve hozzák 
meg az elengedhetetlen döntéseket, és tegyék meg a 
szükséges intézkedéseket. Ezen a ponton szinte alig marad 
különbség a 17-es, a 18-as Kulcs és az aktuális 23-as Kulcs 
között. Azonban jó tudni, hogy a H-Kulcsok nem hagynak 
lefedetlen területet az asszociációk kvázi-felségterületén. 
Érdekes lesz az a világ, amikor majd a mostani bejáratott 
privilégiumokért legsikeresebben tülekedő kasztot a 
fennmaradó (-"alul maradó"-) réteg tiszta szívből 
megerősíti a helyén; - de az előbbiek végre minden 
erőfeszítésükkel valóban támogatni fogják az utóbbiakat a 
kreativitásuk, tettrekészségük és szorgalmuk 
kiteljesedésében. Milyen érdekes lesz, ha végre mindenki a 
zavarodottságoktól mentesen és jóhiszeműen élheti meg a 
saját küldetését, nem pedig egy szinte ismeretlen, és 
állítólag megkerülhetetlen rosszhiszeműségi kalodában, mint 
amelynek szorítását mindenki érzi, de az igazi "hunyó" 
Univerzum helyett egymásra mutogatunk, vagy gyanakszunk. 
Ami pedig a tettrekészség, a kreativitás és a szorgalom 
felszabadult kiteljesedését illeti, a vezetve szolgáló 
réteg nem fogja többé azt elirigyelve letagadni, illetve 
elnyomni, ahogy mostanában teszik. Ez az ő tökéletesedési 
pályájuk, amely bizony legalább ugyanolyan nehéz a maga 
nemében, mint a kárvallottság ellenére hosszú (-no persze 
nem a végsőkig tartó-) türelemre kárhoztatott, átmenetileg 
vesztes rétegek kegyetlen nehézségei. Ezt a Kulcsot tehát 
hívhatjuk a "maffia legalizálási Kulcsának" is, immár a 
megújulásuk célegyenesében való felgyorsulásának közös 
tanúiként; - de természetesen a közfelfogás elhanyagolt 
állapota miatt ezt a tömörített elnevezést jobb a Kulcs 
magyarázatának legvégére tenni. E Kulcsban az a katarzis 
szintén benne foglaltatik, hogy azok a valóban kegyetlen 
helyzetek, amelyek fölött szörnyülködünk, valójában a sok 
rossz közül a legkevésbé rossz eshetőséget testesítik meg; -
 ugyanis maga a Végső Jó Garanciája "az egyre kevésbé 
rossz" fejlődési pályájában van benne leginkább. E 
Garanciát a Tudati Evolúción kívül senki máson nem 
kérhetjük számon érdemben. 
Joggal kérdezhetné bárki is, hogy mi is tulajdonképpen 
a "Kulcs" ebben az ominózus 23-asban"?" Nos, az benne a 
Kulcs-jelentőségű momentum, hogy miközben befolyásolni 
törekszünk dolgokat, ennél a határnál feltétlenül meg kell 
állnunk pihenni, és új irány(-oka-)t találni magunknak. Fel 
kell tudnunk ismerni, hogy ezt a határt nem léphetjük túl a 
többi Kulccsal a kezünkben. Eleve többször is volt és lesz 
még szó arról, hogy olyan dolgokat NEM ellenzünk, olyan 
tényezőket NEM kifogásolunk, pláne NEM a Kulcsok erejével, 
amelyeket korábban már a Kulcsokkal gondoztak. (-Vagy ha 
mégis megtesszük, akkor meg is nézhetjük a 
következményeit.....-) Márpedig ezek a megváltoztathatatlan 
alapok ráadásul nem is csak a Kulcsok korábbi generációk 
általi, tehát emberek általi alkalmazásának erejéből, hanem 
még annál is "felettesebb" Teremtő Kategóriák erejéből 
születtek; - jöttek át a nemlétből a Létbe.......... 

Itt van a 23-as Kulcs vége. 

Ezek azok a vezetői kvalitások, amelyeknek a kiérlelődési 
részletei szélsőségesen furcsák a hétköznapi elme számára, 
de amelyek a Hermész-Kulcsok magaslatairól és a több 
emberöltőnyit átölelő történelmi távlatokból szemlélve, 
illetve e távlatok mérlegére helyezve mégis csak evidensek. 
Azonban a másokért viselt vezetői felelősségre vonatkozó 
elméleti evidenciák (-amelyek kiérlelődéséről e Kulcs szólt-
) és a megvalósult realitások közötti különbségek (-
amelyeket nyögünk-), ezek képezik a teleportációs 
kompenzáció kozmikus jogi alapját. Badarság lenne ezt 
felülbírálni törekedni. 

Maradtak még a tarsolyban Tudás-mozaikok. Aki tehát a cikk-
sorozat alatt azon gondolkodott, hogy elhívjon-e engem egy 
bármely közösségbe előadást tartani, az érezze magát 
motiválva e deklaráció által, hogy maradtak még Tudás-
mozaikok a tarsolyomban. Az előadáson aztán eldönti a 
közösség vagy a közönség, hogy a cikkek részleteit akarják-
e ismételni, pontosítani, stb., vagy inkább az egyre újabb 
horizontok fényerejét akarják próba alá vetni. Az előadások 
szigorúan ingyenesek. Sőt, a reményeim és a ti fohászaitok 
alapján meg kellene fordulnia a belépődíjak vektorának is, 
ahogy erre is volt már precedens, ha nem is sok, a 
történelemben. Semmi mást nem kell tennünk, mint a korábbi 
együgyű fohászainkat koncentráltan megújítanunk, és főleg 
először másokért is elmondanunk, és csak utána, csak a 
másokért elmondott ima részeként elvárnunk a beteljesedést 
a saját javunkra is. A hirtelen meggazdagodó egyén 
elszakadhat a környezetétől, de ha  kis különbséggel élen 
járva a környezetével együtt emelkedik, az már más 
tészta..... Akinek ez egyénileg sikerül, az a környezete 
fejlődésének a szolgálati kényszerében találja magát, és ne 
akarjon elfutni előle. Ugyanez a szolgálati kényszer igaz 
egy közösségre, sőt egy nemzetre is, amely hirtelen 
kiemelkedik. A Kiválasztottság Univerzális Intézménye 
lám "sétál" a történelemben. Pl. 600 és 1400 között 
lezajlott egy Iszlám reneszánsz, amely alig állapodott meg, 
rögtön utána jött az európai reneszánsz. Méghozzá Itália és 
Magyarország volt a hajtómotorja és a tengelye. Később 
ennek utánzataiból kapott pl. az USA, Nagy Britannia és 
Németország, ill. Japán is. A Kiválasztottság Univerzális 
Intézménye tehát lassacskán megérkezik a Kárpát Medencébe, 
annak is a soknemzetiségű lakossága testközeli 
édes "terheként", nem pedig a szűk keresztmetszetű, 
esetleges magyar fasizmus amolyan UFO-fegyvereként. Nem más 
nemzetektől visszavonva, hanem azokét is restimulálva, azok 
kiegészítéseként fogjuk fel, és fogadjuk be azt, ami a 
miénk. Majd váljunk azon folyamat hajtómotorjává, amelyben 
az összes hajdani Kiválasztottság immár megújult változatai 
immár NEM egymás ellen fordulnak, hanem egy önkéntes 
egyakaratúsági szimpátialáncba szerveződjenek. A küszöbön 
álló, alaposan megszenvedett Magyar Kiválasztottságra tehát 
új nemzetközi kiválasztottsági struktúrák kellemes 
meglepetései, és kimagasló felelősségi vonzatai várnak. Az, 
hogy most csak fohászkodtam-e, netán prófétáltam is...., 
nos a kettő kategória közötti különbség a ti kezeitekben 
van. Sáfárkodjatok jól e különbséggel, egyre jobban! 

Hölgyeim és Uraim! Most meghajolok, és búcsúzom. Eddig 
tartott a "tortúra". 

HódolaTOM!