Kedves Tunde,

nagyon orulok, hogy begepelted ezt a cikket, olyan szeles, tancikalos jo
kedvem tamadt tole :-((((. Junius vegen repulok haza a kisfiammal, mar
"alig varom" ezek utan. 

Ezt most ne vedd rossz neven. A cikk jo, a kivalasztas is jo, a baj ott
van, hogy mar en is regen kuszkodok ezzel az erzessel. Itt Svedorszagban en
hozzad es a cikk irojahoz kepest olyan elonyos helyzetben vagyok, hogy
evente ketszer haza tudok menni, igy az othhoni valtozasok okozta sokk nem
akkora. Viszont en is egy ideje azon gondolkozom, hogy mi lesz velunk, ha
hazakerulunk, de elvesztettuk minden otthoni reflexunket, s az fog minket
atverni es hasznot huzni belolunk, aki nem szegyell. Ebben a borzasztoan
unalmas Svedorszagban hozzaszoktunk a fair play-hez, hogy a hivatalokban
mindenki korrektul banik velunk, es senki sem probalja meg kihasznalni a
tapasztalatlansagunkat, esetleg visszaelni a poziciojaval. A hivatali
alkalmazottaknak nem az a feladatuk, hogy kihasznaljak az ugyfelet, hanem
hogy elintezzek az ugyet. Es kesz. Meg egy akkora hatosag, mint a
Szentseges Sved Kiralyi (stb) ADOHIVATAL sem csak azert van, hogy kiszivja
a penzt a zsebunkbol, hanem ha az ember jogosult valamilyen
adoalap-csokkentesre, akkor annak nagyon lekiismeretesen utananeznek es
segitenek. Nem tagadjak le, mert semmi szemelyes elonyuk nem szarmazik
belole. S amikor hazamegyek es el kell inteznem nehany het alatt egy csomo
hivatalos dolgot, mindig ketsegbe esek attol, amitol a cikked szerzoje is.
Egyebkent kicsit muris is, es sajnos jellemzo, hogy az elso nehany euforias
otthoni cikked utan (szinhazi elmenyek), ilyen gyorsan megvaltozott a
hangulatod, amennyiben az ES cikke a te hangulatjelentesed. Vagy tevedek?

Udvozlettel Panni.