Szervusztok!
Aki januárban odafigyelt a Shamhain-felkonferálásra, az tudja, hogy egy
ideiglenes lekonferálással is tartozom a dolgoknak. Röviden
összefoglalom a lényeget, és végül néhány fontos újdonságot osztok
meg, amelyek időközben, szó szerint éles helyzetekben kristályosodtak
ki.
Ugyebár ha a halottak szellemeinek ideiglenes visszasűrűsödéséről,
rövid látogatásairól szóló korábbi dokumentumokat összehasonlítjuk, és
a dokumentált dátumokat elemezzük, akkor fel kell tűnnie, hogy van
egy ciklikus fokozott affinitású jelenség, amelyben ez a visszalátogatás
könnyebben kivitelezhető „odaátról”, mint bármilyen más időszakban. A
greenwich-i meridiánon nov. 1.-én van az ún. Shamhain hagyomány és
ünnep, amikmoris a hagyomány hivatalos megfogalmazása szerint a
legvékonyabb a holtak és élők világát elválasztó fátyol. Ha pedig az hol
vékonyodik, hol vastagodik, akkor a megfogalmazás látens logikai
evidenciájában benne van a felismerés (-csak elő kell onnan csal,ogatni-
) hogy ez a jelenség nyilván egy körforgás mellékterméke. Mivel hol
csökken, hol növekszik, ezért a Földnek a Nap körüli pályájával
fokozottan kapcsolatos, de a Föld tengely körüli forgása is befolyásolja.
Ha pedig évente egyszer van egy legvékonyabb együttállás, akkor ez
az egész jelenség egy éves ciklusban „áll a szíves rendelkezésünkre”.
Ebből a felismerésből már csak kézbe kell vennünk
- Joseph Smith-nek, a Mormon vallás
megalapítójának „találkozási” jegyzőkönyveit,
- Johannes Greber, Kapcsolat Isten Szent Szellemvilágával c.
könyvében leírt hasonló jelenségek fejezeteit,
- bele kell venni az összehasonlítandó adatokba Jézus
feltámadásának a zsidó Húsvét utáni időpontját,
- magát a greenwich-i meridiánnak a november
elsejei „epicentrumát”, mint adatot,
- illetve bármely, dátummal is ellátott jegyzőköny-értékű
feljegyzést, amely hajdan eltávozott halott testek szellemeinek
ideiglenes visszasűrűsödéséről ír,
és máris kiadja magát az a logikai (-és közelítőleges értelemben
matematikai-) adat is, hogy ez a „Shamhain-lepény” Magyarországon
január vége és május vége közt van, illetve a szűkebb „epicentruma”
április eleje körül van itt velünk. Nem fölöttünk, hanem velünk. Azért
nem „szabályos” Shamhain-korong-nak neveztem el, hanem „amorf”
Shamhain-lepénynek, mert a Föld a Nap körül nem precíz kör alakú
pályán, hanem egy elliptikus pályán kering. Így vagy a Shamhain-korong
jelenségéhez kell tartoznia valamiféle gyorsulásának és lassulásának,
vagy a „korong”-ra mégis inkább „lepény” lesz a találó megjegyzés. A
különbség pontos tisztázása szükségtelen a jelenség fokozatos
felfutása és ugyancsak fokozatos visszahúzódása miatt. Maga a
jelenség valamiféle funkcionális Lucifer-takarásos mezők éves
periodikus feldagadásával és visszaapadásával lehet kapcsolatos, de
mindenképpen asztrofizikai lényegiségen alapuló dologról van szó. Ez
azért fontos részlet, ugyanis Lucifer szabotálja a szellemek
visszatérését, de rövidesen látni fogjuk, hogy ez csak lassító sztrájk
volt a részéről, és nem a Sötét Térfél végső diadala.
Ez a jelenség tehát mindenképpen asztro-fizikai túlsúlyú
multidiszciplináris összefüggés-rendszer. Úgy kell elképzelni, hogy
amúgy az egész évben vannak ilyen takarásos idősávok,
- amelyek a Shamhain-lepénynek az adott térségbe való
közeledésekor nagy mértékben kiszélesednek,
- az epicentrumban szinte folytonosak,
- majd onnan kifelé tartva még mindig kellemesen tágak és
gyakoriak,
- végül a lepény eltávozásakor sem szűnnek meg teljesen,
mindenesetre alaposan összehúzódnak.
Szombatonként még így is kitágulnak valamelyest. Ez a részlet az
egyetlen, amely az egész Földre vonatkozóan sejthetően azonos, a
többi előnye mind térség-függően ciklikus. Mózes minden bizonnyal
ezért tette meg a szombatot semmit-tevős és gondolkodós napnak,
mert akkor ez az együtt-gondolkodás ha nem is látható értelemben, de
többé-kevésbé „interaktív” lehet . Továbbá a druidáktól a wiccák felé
kiszabadult „boszorkány-szombat” intézményében egyfajta gruppen-
szexre jöttek össze a delikvensek; - igenám, de amikor elfújták a
gyertyát a „mindenki-mindenkivel”-féle fejezetek számára, akkor ott
nagyobb létszám közösült egymással, mint ahányan a gyertyák elfújása
előtt megszámolhatók voltak.
A feltámadásnak tehát az a plusz titka, hogy a (-fentebb már
hivatkozott-) Greber könyvben leírt módon átlátogató szellemek ételt,
merülő fürdőt és testi szerelmet kapnak abban a sorrendben és
mennyiségben, amilyenben ők maguk igénylik. Ekkor egyre gyakrabban
tudnak jönni, és egyre tovább tudnak maradni. Greber ugyan nem írja,
de vélhetően kivitelezhető, ha párosával jönnek, és ételt illetve merülő
fürdőt kapnak, akkor a lényeget illetően már tudják marasztalni
egymást.
A fáraókat ilyen utólagos tiszteletet kaptak meg a különleges papi
rendek által, és ezért hívja Egyiptomot a korlátolt felfogóképességű
kultúr-történelmi felfogás „halotti kultusz”-nak. Ezek a lények lehettek a
görög mitológia időnként megjelenő, eltűnő, teleportálódó félisteni
főszereplői. A mítoszok valóságalapjának gondolata iránti tolerancia
kimondottan napjaink tudományos reneszánszának fókuszában van.
Igazság szerint csak pénz kérdése, hogy a fentebb
említett „keresztényietlen” boszorkány-szombatot hogyan tehetjük
egyszerre erkölcsös és hatékony feltámasztó gépezetté. Nevezetesen
a Greber könyvben leírt ód-leadásos módszerrel előbb visszahívjuk a
szellemeket, visszasűrítjük, majd pedig megkezdődhetnek azok az
egyezkedések, amelyeket az itt leírt plusz ismeretek is fémjeleznek:
párválasztás, étel, és merülő fürdő, azaz marasztalás. Lucifer pedig
pukkadjon meg, ha nem tetszik neki valami….. Amúgy a szellemek odaát
kétfelé menekülhetnének: vissza hozzánk, az itt leírt módon, és felfelé,
ha levetik a szellemtestüket, és ekkor csak a lélek felfelé tud emelkedni,
az ún. életfilmjével együtt. Ekkor már csak reinkarnációval tud
visszatérni a Földre. Ha nagyon rakoncátlankodik a szellem, és Lucifer
érezteti vele a királyi méltóságát, akkor ez az egyetlen egy azonnali
menekülési lehetőségük, úgyhogy nyilván nagyon várják az Isten által
megígért feltámadást.
A mondanivalóm eddig csak koncentrált ismétlés volt, amit a 2004
januári sorozatomban valamelyest bővebben már leírtam.
Most pedig jöjjenek az események, amelyeket a legutóbbi Shamhain-
lepény termelt ki, és a fontos felismerések, amelyekhez azok elvezetik a
logikus elmét.
Tehát január közepéig lefuttattam a 3 részes sorozatot a Shamhain-
lepényről. Már decemberben folytattam diplomáciai kapcsolatokat olyan
szellem-idézgetős csoportokkal,
- amelyek létrejöttének kockázatos vonatkozásai nem az én
karma-számlámat terhelik,
- de akik apportjából kiindulva tovább lehetne araszolni a
Shamhain etikus és erkölcsös kiaknázása vagy kitapasztalása felé.
Egyelőre csak ez utóbbi, azaz a kitapasztalás sikerült.
Az egyik ilyen csoport egy januári szeánsza alatt hideget éreztek, és
megjelent az ajtó mögött a Lucó, (-pontosabban neki egy jóval kisebb
hologramja, mint amekkora maga a Lucifer Istennő-). De csak
részlegesen materializált testben jelent meg. A konyhát és a szobát
elválasztó ajtó mögötti részt választotta a konyha felől, miközben a
srácok a szobában maradtak. A srácoknak beszűrődött az árnyéka az
ajtó és a padló között. Ez a rész a slendrián kivitelezésű házban a
küszöb hiánya miatt volt látható. Üres ásványvizes palackokat
választott kopogtató eszközként. Nagyon érdekes a
megnyilvánulásainak az a fajta megkötözöttsége, amit tapasztaltak.
Nevezetesen, hogy a jelenlétét érezték, de csak akkor tudott valamit
csinálni, ha ők erre nem csak engedélyt adtak, hanem kimondottan fel is
szólították. Pl. felszólították, hogy valamit mozgasson meg a szemük
láttára, hogy mind a hárman láthassák, és ezáltal tudhassák, hogy nem
csak egymás közt beszélgetnek, hanem valóban odaát-ideát relációjú a
kommunikáció, és nem csak egymást vagy éppen önmagukat csapják
be. Ekkor a konyhában levert és összetört néhány (-mellesleg fontos és
értékes-) tárgyat. Végül rájöttek a srácok, hogy az üres ásványvizes
palackok közül az egyiknek a kopogtatásával akar kommunikálni, de
szüksége van kérdésekre, amit előbb hozzá intéznek. Amikor kiderült,
hogy nem velük, hanem velem akar beszélni (-én ekkor egyedül voltam
otthon, ők pedig többen adtak le ódot a megtestesüléshez -), akkor
felhívtak engem, és én a saját költségemre azonnal visszahívtam őket.
Tudtam, hogy jön a Shamhain, tehát éles tétje van a dolognak. Lucó
egy koppantása azt jelentette, hogy ’igen’, kettő hogy ’nem’, és három,
hogy ’nem kíván válaszolni’. A tapasztalt dolgok teljes egészében
visszaigazolták nekünk a Shamhain-lepény létét. Lucó a Jelenések
Könyvére hivatkozva kért engem, hogy segítsek neki teljesen
megtestesülni, nevezetesen amely szerint 3 és fél éves jogos,
szerződéses műsora van a Világ számára. A helyzet úgy festett, hogy
- a Lucó ez esetben az én szuper-karmám
megterheléseképpen jött volna át a Világba,
- amit én csak bizonyos feltételek mellett vállaltam volna,
- mert hogy amúgy már rengeteget írtam már a netre, hogy
hogyan csikicsukizza a nők orgazmusát, a politikusok megfontolásait,
stb…..
Tudtam, hogy a halott szellemek csak eme műsor után jöhetnének
vissza, így vállaltam. Az írt cikkeimből a Lucó is ismerte ezt az
összefüggést, illetve a hozzáállásomat. Ezt én hajlandó lettem volna
próbára bocsátani, méghozzá a Jelenések Könyvének valóban
szerződéses felfogása jegyében, mely szerint jogosult egy három és fél
éves önálló haknira a világpolitika színpadán. Ám feltételeket
támasztottam volna, amelyeket a tárgyalás nyomán láthatóan esze
ágában sem volt tiszteletben tartani. Ám az időt rendesen elhúzta,
próbálta fárasztani a figyelmemet, és természetesen egy csomó pénzt
elpofáztunk mobilról mobilra, mire kiderült, hogy csak a kakinak adtunk
egy nyaklevest, illetve végülis láthattuk, hogy nagyon jó helyen
tapogatózunk a felismeréseinkkel. Ami a legfontosabb, hogy Lucóka
csak az útjába eső emberek további kisemmizése árán kegyeskedett
volna átjönni, azt meg nem vállalhattam, így a feltételek híján elkezdte
szabotálni a további erőfeszítéseinket, amelyek már csak az egyszerű
szellemek felé irányultak. Az ilyen menetek alatt és után szoktak az
emberek a pszichiátrián kikötni, no de én ugyebár nem azért vagyok
PhD………
Ekkor azt mondtam neki az egyre sűrűsödő hármas kopogások miatt,
hogy oké, ha őneki kell először jönnie a halottak feltámadásának
végcéljaképpen, akkor jöjjön, kezdjük meg a materializációját, és majd
mindent személyesen megbeszélünk az előrehaladott materializációs
ciklusokban. Eredetileg ugyanis azt mondta, (-kopogta ki-) hogy elvezet
hozzám egy nőt, akit nekem hozzá kell vezetnem. Mondtam, hogy nő
hozzávezetésében csak akkor működöm közre, ha minden feltételt
megbeszéltünk és a miérteket is megnyugtatóan kivesézzük a
részleges megjelenései alatt. De azokon csak férfi lesz jelen, amíg meg
nem állapodunk minden részletben. Közvetítettem neki azt a
meglehetősen evidens titkot, hogy a Jelenések 11 két tanúja közül ő
lehetne az egyik, akár férfi testben is: Tehát ha
- a Yin Félkörből a fehér pötty, mint Fehér Herceg
materializálódik,
- akkor nem kötelező Antikrisztusként önálló műsoridőt kérnie a
hozott paranormális kvóta mögül,
- hanem egyeztetheti a szándékait Istennel,
- aki egy másik Tanút ad mellé, és akkor az lesz a Két Tanú.
Lucó teljesen elhallgatott, és onnantól kezdve bojkottálta az igen
szerény létszámú szeánszokat, amelyeken részt vettem, illetve
rálátásom volt, hogy nélkülem zajlanak. Amúgy elmentem a helyszínre
kivizsgálni a dolgokat, és a magam részéről teljes mértékben meg
vagyok győződve, hogy a telefonos tárgyalás nem a srácok blöffje volt,
ők ugyanis rendesen meg voltak szeppenve. Ez már a telefonban is
érződött. Sőt, utána egy kivételével be is fejezték a szeánszokat, mert
annyira nyomasztó volt nekik a Lucótól való pár méter távolság érzése; -
még akkor is, ha köztük egy ajtó volt, és csak alul az árnyékot
figyelték, illetve a koppantásokat számolták közben.
A sztori azonban természetesen kíváncsivá tett bennünket, és néhány
új emberrel kiegészülve folytattuk tovább. Egyszer egy szeánsz alatt
eljutottunk a recsegés-ropogásig, de egy résztvevő felkelt a helyéről,
pedig a tapasztalt szeánsz-vezető az elején megmondta, hogy ezt tilos.
Más apró jelei is voltak, hogy nem teljesen hiába erőlködünk a jelenség
tesztelésével, amelyek felsorolását szükségtelennek tartom. Legfeljebb
olyan csoportok számára lehet érdekes, akik szintén folytatnak ilyen
erőfeszítéseket, de nem zárkóznak el azok egyesítésének gondolatától.
Az egész Shamhain-periódus alatt tapasztalnom kellett, hogy a Lucó
mind az ide igyekvő szellemek soraiban, mind a „fogadó brigád” tagjai
közt hihetetlen virtuozitással kavarja a kakit. No persze kitapasztalható
és hárítható trükkökről, tehát egy bizonyos ponton túl megújulásra
képtelen „kottáról” van szó a részéről, azonban az is rengeteg
időveszteséget okozott nekünk. Ám közben természetesen rájöttem
néhány alapvető gyenge pontra, amelyek a fogadó brigád térfelén
fordulhatnak elő, de arra is, hogy az a néhány hasonló gyenge pont hol
van a Lucó térfelén, és mit kell velük kezdeni. Tehát nem hiába telt el a
Shamhain, mert a legközelebbire már minden fontos tényezőt ki tudok
elemezni, és ki tudok áramoltatni.
Alapvetően kell egy bizonyos ismeretlen létszám ahhoz, hogy az ód-
leadás megtörténhessen, és elérje azt a szintet, hogy az első szellem
besűrűsödik a fizikai dimenziónkba néhány perc erejéig. A Lucó szokta
engedni ezt a dolgot, ha a fogadó brigád csak beszélgetni fog, de
fogalmuk sincs a testi szerelem, étel és merülő fürdő marasztaló
jelentősége felől; - és amúgy a helyzetből nyilvánvaló a Lucó számára,
hogy erről a szellem sem fog beszélni, csakis minden egyébről. Az ilyen
áthíváshoz kevesebb ember is elég. Ha azonban a Lucó betart egy
folyamatnak, akkor nyilván nagyobb számú beavatottnak kell képeznie
a fogadó brigádot, mint egyébként. Ez egy fontos logikai következtetés
a mostani kísérleteink nyomán. Tehát a „lázadós” Shamhain-hoz több
ember kell, mint amekkora fogadó létszámról a Greber könyvben
olvashatunk. Tehát nem elég, ha a lázadás odaát történik meg, annak
tőlünk is meg kell nyilvánulnia, és ez a tapasztalatok szerint a fogadó
létszám növelésével vitelezhető ki. A pontos számokról nincsenek
sikeres tapasztalataim, de a következő összefüggés logikailag akkor is
kiadódik: Shamhain alatt kevesebb ember is elég ugyanolyan szintű
eredményhez, mint a Shamhain-sávon kívül, illetve ha a Lucó elleni
lázadásról van szó, akkor még több kell. Tehát ha nyilvánvalóan
marasztalni is akarjuk a szellemeket, de nem a Lucós értékrend
jegyében, akkor még több ember kell. Ám ha egy közösséget
kimondottan csak ilyen Shamhain-les apropójából akarunk egybe hívni
és egyben tartani, akkor a Lucó nagyon rájuk hasal, és meg is fog
látszani, hogy itt aztán lehet fejlődni Lucó-rezisztencia műfajban. Tehát
a Lucó doktrínájának a gyengeségeit úgy kell *kihasználni,
- hogy teljesen más apropóból kell duzzasztani a létszámot,
- és csak alkalmanként megemlíteni nekik,
- hogy a Shamhain-próbales lehet hogy képes volna átütő
változást okozni néhány kényes témában illetve a stagnálás nagy
dagonyáiban.
- (-*Sajnálom, ő jóval előbb kezdte a gyengeségek
rosszhiszemű kihasználását és jóval messzebbre ment el ebben a
műfajban.-)
Mivel a Shamhain-les kényes téma, amely apropójából összehívott
éretlen társaságokat könnyűszerrel szétpiszkálja a Lucó, ezért annak a
másik gyülekezési apropónak a műfajában
- nagy többletet kell kapnia annak a társaságnak,
- hogy amikor majd áttérnek erre a vészterhes műfajra,
- akkora már legyen annyi morális és emocionális erőtartalékjuk
egymás felé és egymás közt,
- amennyinek a leapasztásával már kár volna a Lucónak
próbálkoznia.
Ez hát a tulajdonképpeni egyik legfontosabb tapasztalat életem első
tudatosan tesztelt Shamhain-periódusából.
A másik pedig az ide visszatért és nem csak visszalátogató szellemekre,
azaz immár embertársainkra kimondandó feltételes átkok és áldások
privilégiumának egyelőre kiélezetten kényes kérdése.
Nézzük csak, hogy milyen is a világunk mostani alapjellege: A
veszekedések stressze, vagy éppen valamilyen fizikai következménye
juttat át bennünket odaátra. (-Betegség, baleset, gyilkosság.-) Onnan
ide visszatérni nem érdemes, és nem lehetséges, de nem is szükséges,
- ha ezáltal a világunk zsörtölődő alapjellegét még
kiélezettebbé és vészterhesebbé tennénk ebben a folyamatban,
- azaz ha a nagy veszekedések valamelyik térfelét ismét
erősítve,
- magának a Világunknak a veszekedős, halálba darálós
jellegét egyre és egyre tovább erősítenék az illető visszatérő
személyek. Na ez az, ami lehetetlen, érdemtelen és szükségtelen.
- Nem beszélve arról az érettségről mint követelményről,
amelyet a visszatérőktől meg kell követelni, nevezetesen hogy a
gyilkosok hajdani áldozatai a visszatérésük után nem gyilkolhatnának
válaszképpen, hanem csak az „Átok-áldás mágia feketén-fehéren” c.
sorozatban közölt ún. „fiktív kombinációs leltározásra” szólíthatnák fel a
hajdani haragosaikat. Ám előbb itt is fel kell futtatni ennek a kultúráját.
Ha később is bármikor a Shamhain-kiaknázással akarok foglalkozni,
akkor
- fontos, hogy elsőként csináljak nyilvános forgószínpadot a
lelkiismeretem kényes bugyraiból,
- én aki a Lucifer elleni lázadásnak erre a „druidás” műfajára
leplezetlenül buzdítok tehetősebb csoportokat,
- és íme át is adok nekik minden tapasztalatot,
- és változatlanul arra buzdítom a potenciális visszatérőket és
a fogadó brigádokat, hogy ha nem a Földi Paradicsomi Egyakaratúság
Ügyének rendelik alá ezt a folyamatot, akkor készüljenek fel, hogy
odaát találják magukat együtt, a feltámadásra várók sorának legvégén.
A feltételes átok és áldás ebből a részletből indul ki, és ide tér vissza.
2004-ben ezt nekünk, a fogadó brigádoknak kellett volna kimondanunk,
ám 2005-től bizony ők fogják kimondani a fogadó brigádokra. Lucóka
pedig ha legközelebb leül sakkozni, és azonmód susztermattot kap,
akkor tanulja meg nem bowlingnak vagy tekepályának nézni a
sakktáblát.
Ezek a visszatérő személyek (-a Biblia megfogalmazásában az ún.
nefilinek-) kétségtelen előnyökhöz tudják juttatni a fogadóikat. Ez a
kelta mitológiában is így szerepel. Ne köntörfalazzunk, ez bizony egy
velejéig „üzletelős” műfaj.
Ha a fogadó „brigád”
- maga is egy tisztázatlan, és ezért nem csak megújuló, hanem
folyamatosan tovább éleződő vitahelyzetben van más csoportokkal,
- amely vészterhes ellentétből önmaga nem tud kikecmeregni,
és a harmadik nézőpontú jószolgálati diplomáciát is negligálja,
- akkor az ilyen folyamatoktól további megerősödést remélhet,
- és ebből a kiélezetten kényes motívumból csináljon mindenki
előbb ugyanúgy mélylélektani forgószínpadot, ahogy én teszem most,
- és csak utána foglalkozzon megint ilyesmivel. Ez is egy fontos
tapasztalata a most átmenetileg leköszönő Shamhain-lepény
kísérleteinek.
Ha azt mondanám, hogy az ilyen igyekezeteket ilyen éretlen módon
kifejtő (-minden megújuló erőforrásból mások ellen törekvő-)
közösségek legyenek súlyosan átkozottak, akkor logikailag és
morálisan nem hibáznék, legfeljebb az emocionális vívmányaim nem
lennének száz százalékosak. Amúgy az ilyen csoportok ugyanúgy csak
a fél-sikerekig juthattak el 2004-ben, ahogy mi is; - méghozzá
nyilvánvalóan egymás miatt, a mágia-háború kockázatának felülről való
kiiktatása érdekében. Ezt a kihívást másképp kell megoldanom, ez a
Shamhain-periódus ezt a tapasztalatot adta ki.
Noha a hiba másoké,
- (-a Földi Paradicsomi Egyakaratúsági Lánc nem miattam bukik
orra rendületlenül-)
- én úgy fogom fel, mint ha a vétek kimondottan egyedül csak
az enyém lenne, (-89-es H-Kulcs-)
- és így már sokkal nagyobb lesz az esélye, hogy meg fogom
tudni oldani a kihívást.
Sajnos csak a zárórára forrt ki a képlet: később közzé fogom tenni
azokat a feltételes átkokat és áldásokat, amelyeket ezekre a visszatérő
nefilinekre kellett volna kimondani, de csakis egységesen. Ezt ugyanis
mégis inkább ők fogják kimondani az éretlen fogadó-brigádokra.
Tehát mivel
- a jelenlegi törésvonalak nem voltak képesek egyesülni,
- sem jótékony kompromisszumokban összemosódni,
- így a Teremtő néhány kíváncsiság-marasztaló és tartósító
egyértelmű élmény kivételével (-amilyenekről fentebb írtam, amelyeket
végülis megkaptunk 2004 Shamhain-je alatt-),
- helyenként és időnként megakadályozta e folyamat teljes
kiteljesedését, illetve más szegmensekben a Luciferre hagyta, hogy ő
tegye ugyanezt.
Éppen ezért a ma még csak potenciális nefilinekre más úton kell
kimondani e feltételes átkokat és áldásokat. Ennek azért kell így
történnie, hogy immár éppen ők adhassák azt tovább a fogadó
brigádokra, és a következő Shamhain-ciklusoknak ebben kell
különbözniük a most leköszönőtől. Tehát itt már fordított
összefüggésről van szó. A feltételes átok-áldás műfaja mögül bizony a
Földi Paradicsomi Egyakaratúság akarati fegyelmét kell rájuk testálni, ha
egyszer mi mindnyájan, a magyarországi „vetélytársak” átmenetileg
elbuktunk ebben a műfajban. Bizony, e hangulati, gondolati és akarati
fegyelemben immár a potenciális nefilin-jelölteknek kell előbbre járniuk,
ha ugyanez az élen-járás és példamutatás a földi fogadó „brigádokban”
2004-ben nem volt lehetséges.
Gondoljunk bele, hogy ha ez a világ a halálba darál bennünket, akkor
odaát hirtelen abban válunk érdekeltté, hogy a Földön
megkerülhetetlen kulturális és habituális megosztottság ne a fizikai
tétek jegyében zajló egymásnak feszülésben nyilvánuljon meg. Minél
közelebb vagyunk a halálhoz, annál jobban tartsuk szem előtt ezt a
valós összefüggést. Tehát visszajönni is csak azoknak szabad, (-lehet
és érdemes-) akik a tudati apportjukkal ideát rögtön csillagos ötösre
vizsgáznak a békítésből. Tehát a régebben eltávozott „robbantgatós”
muszlimoknak, a „fasiszta” keresztényeknek és a „szarkavaró”
zsidóknak (-ahogy egymást becézzük a másik háta mögött-) egyenlő
ütemben kell visszaáramolniuk, immár teljesen megújult ábrahámita
tudatossággal. Ez a visszatérés mércéje. E három világvallás
mindegyike feltámadás-központú, mint ahogy maga a félreértelmezett
egyiptomi „halott-kultusz” is az volt. Ugyebár nem csak három
ábrahámita világvallásról van szó, hanem egyúttal három vitathatatlan
egyiptomi gyökerű vallásról is. A másik nagy világvallási tömb az ún.
Védikus Vallások tömbje, amelyek mindegyike reinkarnációs központú.
Amúgy a Shamhain-perióduson kívül sem szűnik meg teljesen ezeknek a
visszahívásoknak lehetősége, hanem csak még több ember még több
ideig tartó célirányos együtt-tartózkodása árán lehetne elérni a kívánt
eredményeket, és úgy is csak soványabbakat, mint a Shamhain-lepény
alatt.
Az egész erőfeszítésnek az a mindenkori gyenge pontja, hogy az ilyen
folyamatokban Lucifer férfi-testet szerezhet magának. Ezzel meg kell
alkudni, és ezt be kell kalkulálni, mert ezt a részletet képtelenség
kontrollálni. Ez a folyamat ára, a kiszabadulás ára, a halottak
visszaáramlásának az ára. Alapos okom van rá, hogy a Salamon
templomát építő Hiram Abiff építész-mestert egy ilyen férfias Lucó-
megnyilvánulásnak gondoljam, noha bizonyítani természetesen nem
tudom ezt a hipotézisemet. Hiram Abiff állítólagos meggyilkolását pedig
egy figyelem-elterelő legendának gondolom.
Az illető hölgy pedig aki a tudtán és akaratán kívül segít neki
visszatérni, sajnos jól teszi, ha előre tudomásul veszi, hogy az életviteli
feslettségének ez lett a következménye: semmilyen papi rendhez és
semmilyen istenséghez semmiféle panaszt nem nyújthat be, nem
méltatlankodhat. Ilyen hölgy sajnos rengeteg van manapság. Ám adott
esetben utólagos szolidaritásra fogok buzdítani az ilyen hölgy iránt, ha
veszteségek érik a Lucó baromságai okán, ugyanis ez a fajta áldozat
sajnos megkerülhetetlen. Csak ennél nagyobb tömeges áldozat
kockázatával, és illuzórikus célkitűzések jegyében lehet elnyomni ezt a
szükségszerűséget, és akkor is az fog kiderülni, hogy időt vesztettünk,
miközben az összefüggés maradt ugyanaz. Ezért az emberektől
szolidaritás jár az ilyen nő felé.
A visszatérő Fehér Herceget pedig kettő fajta igyekezetről lehet
megismerni:
- amint nyeregben érzi magát, egyből próbálja szabotálni a
további feltámasztósdit,
- illetve elkezdené a folyamatot olyan körülmények közé
igyekezni terelni, amelyekben a szex apropójából NEM a mélyebben
lévő résztvevők emelkednének a morális lépcsőfokokon, hanem a
magasabban lévők csúsznának lefelé általa.
Ám ez az igyekezete megfelelő fejlettségi fokon már kezelhető. Ezért
áramoltattam ki a Lucifer elleni rezisztencia és absztrakt immunitás
Kulcsait az elmúlt közel négy évben.
Amúgy mivel a Teremtő Isten Vőlegényként viselkedik és gondolkodik,
ezért a Világ sorsa a szellemvilág és a mi világunk közötti nyílt és
átfogóan kiegyensúlyozott együttműködésen múlik. Legalábbis ha
fokozatos, és az emberiség számára is követhető átmenetekben
gondolkodunk, és így akarjuk elhárítani a lehető legkülönfélébb hirtelen
borzalmas megrázkódtatásokat.
A legjobbakat!
PhD
|
