>A trancsíroz és forszíroz igéink jelentésükben is és hangalakjukban
>is hasonlítanak olasz nyelvbéli tranciare illetve forzare társaikhoz.
>Vajon ezek tényleg olasz eredetű szavak (amik pld. Mátyás királyunk
>idejében kerültek nyelvünkbe) vagy csak véletlen egybeeséről van szó?

Az olasz igék francia megfelelői: trancher, forcer, tehát ez a két ige 
a 
közös
román (neolatin) szókincshez tartozik. Ezek kerültek át a franciából a 
németbe,
a jellegzetes "-ieren" képzővel: tranchieren,forcieren formában, és innen 
a
magyarba, valószínűleg a 19. században. (Sok más -íroz végződésű igével 
együtt.)
Tehát szó sincs Mátyás király koráról.

Ferenc

Szegedi Gábor listatársunk írta:

>A trancsíroz és forszíroz igéink jelentésükben is és hangalakjukban
>is hasonlítanak olasz nyelvbéli tranciare illetve forzare társaikhoz.
>
>Vajon ezek tényleg olasz eredetű szavak (amik pld. Mátyás királyunk
>idejében kerültek nyelvünkbe) vagy csak véletlen egybeeséről van szó?

Kedves Gábor!

Mindkét szót a németből (transchieren ill. forcieren)"vettük kölcsön", 
ahova viszont a franciából (trancher ill. forcer) kerültek.
Mindkettő latin eredetű. (A 'trancher' eredetileg azt jelentette, hogy
'három részre vágni', "felháromolni" -- gondolj csak a 
'felnégyelni'-re.)

Az egybeesés nem véletlen: az olasz -- mint a francia -- latin 
leánynyelv.

Balázs írta Stockholmból