Kedves Listatagok!

Éjszakánként, ha tehetem, e lista archivumát böngészem. Közel két
évig voltam távol, és ezalatt rengeteg kedves és tanulságos levél
jelent meg, amit nagy öröm olvasni.
Itt vannak pl a dupla keresztnév körüli elmélkedések.
Tudom már nem aktuális a hozzászólás, de lenne itt valami 
apróság....

Nomen est omen, vagyis a név egy intö jel, figyelmeztetö jel. Más
fordításban a név maga a végzet. Nos, játszunk el a gondolattal, 
hogy a
név valóban a végzet, de mi is az a végzet? A végzet  a sors, a 
sors pedig (pici csúsztatással) nem más mint karma.
Ezek szerint a név lenne a karma? :)) Érdekes gondolat, de 
menjünk tovább.

Egy másik szólás szerint "a név kötelez".
Szerintem nem a név kötelez, különösen nem a keresztnév. Inkább a 
családnévhez kapcsolódó szokás, minta, hagyomány, jog, cím vagy 
méltóság az ami a mai nap is kötelezettséggel járhat, és 
ébreszthet bizonyos elvárásokat.
Valaki nem azért nem tehet meg, és nem mondhat ki bizonyos 
dolgokat mert mondjuk  a keresztneve Otto, hanem azért, mert 
bizonyos viselkedésminta füzödik, és erre kötelezi a vezetékneve, 
pl. von Habsburg.
Egy másik példa a ma már nem hivatalos indiai kasztrendszer. Ott 
is elsösorban a kaszton, és ezzel a "vezetéknéven" volt a 
hangsúly.

A keresztnév az egyén "cimkéje",  a vezetéknév pedig a csoporté.
A keresztnév elsösorban megkülönböztet, mig a vezetéknév inkább
öszeköt.

Költöi kérdéseimre visszatérve, a keresztnevek "karmikus" 
jelentöségére nem hinném, hogy érdemes lenne túl nagy súlyt 
fektetni. Elöbb volt a karmánk, mint a nevünk, de aki elmélyült 
már a karma müködésének tanulmányozásában az igazán megérti, hogy 
csak ritkán, nagyon ritkán lehet szükségünk olyan karmikus 
tapasztalatokra, ahol a név játszik szerepet.  Az igaz, hogy 
véletlenek nincsennek, de a névnek valóban nincs, és nem is lehet 
olyan nagy jelentösége, mint azt egyesek hiszik. Ismerem a 
legtöbb név-, és sorselemzési elképzeléseket, az ösi kabbalától a 
legújabb számmisztikai rendszerekig, de garantálom, hogy egyik 
sem jöhet egy egészséges szülö egészséges megérzéseinek a 
közelébe!

A keresztnév, és a becenév is, elsösorban egy "munkaeszköz". Két 
kritériumnak kell megfelelnie: az életben használhatónak, 
jólmüködönek kell lennie, és "tetszenie" kell a szülöknek. 
(Mindezt természetesen mélyebb értelmében értem  :)

Nos bármit is mondanak a papok, sosem a lélek lesz meg-, vagy
elkeresztelve, és nevet is (minden inkarnációnkban mást-és-mást) 
mindég a testünk kap. (A testünk, és ezzel persze az egónk is!)
A lélek ebben a folyamatban mindég ugyanaz, és mindég névtelen.
Ezért szerintem félhomályban tapogatóznak azok, akik szüleink 
által jól vagy rosszul választott neveinkböl próbálnak a lélekre, 
a lelki "fejlödésre", és a sorsunkra  vonatkozó részletes 
információkat kiolvasni. Erre az AK, az auralátás, vagy egy sima 
intuitív ráérzés is sokkal megbízhatóbb képet nyújt.

Tudom numerológus barátaink erre most felhördültek,
de szerintem a név-sors között kevesebb összefüggés van mint 
mondjuk a jellem-sors között.
A név természetesen még nem a karma, nem a sors, és nem is a
végzet. A nevünknek, és bármi másnak az életünkben, csakis akkora 
hatalma lehet felettünk, mint amekkorával mi azt felruháztuk.

Úgy tünik az ego az egyetlen, aki ebböl ügyet csinál. Az ego 
persze ingatag, és legtöbbször hiú is. Egy felfuvalkodott ego pl 
mindenáron jelentös,"hatalmas", történelmi nevet szeretne 
birtokolni, szerezni vagy adni, azonkívül még titulusokat is. Az 
igazán fejlett személyiséget mindez hidegen hagyja.
Ezért gondolom, hogy egy ma inkarnálódott "öreg lélek" szinte
bármilyen ráakasztott névvel az útján tud maradni, mig a 
gyengébbek
a legszebb "affirmációs jellegü" név mellett is elcsúszhatnak.

Mindég érdekes megfigyelni, hogy a szülök milyen pontosan
képesek megérezni a született vagy születendö gyermekük jellemét, 
és a hozzáillö nevet is. AK-osok és a babaneditáció müvelöi 
szerintem ebben világbajnokok :))

Sok szeretettel mindenkinek
CGJ