Balázs írta Stockholmból (HIX NYELV 1348):
> Egyébként angolul (és németül, franciául stb. mindig a ladiest
> mondják először (tehát nem úgy mint magyarul: uraim és
> hölgyeim. Érdekes.. 

Balázs ezúttal téved, legalábbis szerintem: magyarul
világéletemben úgy hallottam (s használtam stb.), hogy 
,,Hölgyeim és Uraim!'' Nem is értem, hogy téveszthette ezt
el, biztos a svéd környezet rossz hatása...

A Világháló ugyan erre nem teljesen döntő bizonyíték, de a
Google mindenesetre erre 92000 találatot jelez, míg a
férfisoviniszta *,,Uraim és Hölgyeim''-re csupán 3160-at,
azaz sokkal, 29.11-szer több az általam szokásosnak és
helyesnek vélt sorrend.  

A franciára tett megjegyzést is finomítanám. Igaz, a
politikusok, közbeszélők kínosan ügyelnek a Mesdames,
Messieurs sorrendre (citoyennes, citoyens stb.), ahogy
Balázs mondja, ám a lépcsőházban szigorúan Monsieur,
Madame-ot mondanak, amin sokáig csodálkoztam, lévén a
francák jóval udvariasabbak, mint pl. a németek. Pár
évtized után ma már jobban vélem érteni: az udvariasság azt
kívánja, hogy vegyem észre, a hölgy foglalt, az úrhoz
tartozik, s ezzel a Monsieur-zéssel ezt ismerem el, azaz
_ezért_ nem a hölgyet szólítom meg elsőnek.. Ha már a
francia szokásoknál tartunk, a férfiaknak sincs panaszkodni
valójuk, a férj nem egyszerűen házassági kötelességét 
teljesíti, hanem _megtiszteli_ a feleségét: "honorer".

Továbbmenve, ugyan ez már nem egészen nyelv,  a magyar
hagyományok a nőt szerény véleményem szerint jóval
egyenlőbben kezelték az ,,ősidők'' óta, mint a
nyugat-európaiak.  Leányági öröklés mindig is volt Mo-n,
amikor másutt nem; választójogot a magyar nők évtizedekkel
(!) előbb kaptak, mint a franciák (hát még, mint a
svájciak!). A Pragmatica Sanctio-ra ugyan nem tudom,
érdemes-e büszkének lenni, hisz az Mária Terézia Habsburg
bitorló királynő trónrakerülését szentesítette, de legalább
a magyar jogrend részeként. Szilágyi Erzsébetre, Zrínyi
Ilonára, Rozgonyinéra, Zemplén Jolánra s a sok valahai
nagy- és kisasszonyra már annál inkább büszkék lehetünk! 

Hölgyeim, uraim, maradok           Gaál Tamás (Fr.o.)

Üdv Attila!

Ha nem ismerném valamennyire a netes írói múltadat, akkor az utóbbi időben
feltett kérdéseidre azt gondolnám, hogy megzakkantál. Kérlek, félre ne
értsél, nem sértésnek szánom, inkább az én belső hangulatjelentésem,
kispolgári csodálkozásom kifejezésének. De mivel másodszorra is hasonló 
jött
ki tőled, így arra gondolok, levetkőzve tunya nyárspolgárságomat, hogy 
a
leült beírási kedvet szeretnéd egy kicsit felfuttatni a -mondjuk így-
különös kérdéseiddel. Hát akkor én is pennát, akarom mondani billentyűzetet
ragadok és írok ... be.

Habár én a magyar szólás értelem szerinti angol megfelelőjét nem ismertem, 
s
ezért már megérte a beírásod, de nem hiszem el, hogy épp te ne tudnád, 
hogy
hogyan hangzik angolul a 'cserebogár', hisz minden alapszótárban benne 
van.
S azt se nézem ki belőled, hogy nem tudnád, nem ismernéd a _cserebogár_ 
ill.
_hálószoba_ előtagjainak eredetét ill. többjelentésségét. Mindebből az
következik nálam, hogy huncutul piszkálni, provokálni szeretnél minket,
eltespedt olvasókat.

S akkor, hogy értelme is legyen a beírásomnak. Írod:

"Apropó net, most arra próbálok rájönni, hogy a hálószoba angolul miért 
nem
network room."

Lehet, hogy még eljön az az idő is. Mivel az internet beférkőzik az emberek
kapcsolatai közé, ezen tarjuk a kapcsolatot egymás között, így elvileg 
ki 
se
kell mozdulni otthonról, a leptopok óta ki se kell szállni az ágyunkból,
hogy rácsatlakozzunk a világhálóra. Mivel ebben az angol nyelvterület lakói
az élen járnak, így nem kizárt, hogy a huzamosabb emberi tartózkodás
helyiségét, amit korábban hálószobának neveztünk, ezentúl hálózati szobának,
rövidebben hálószobának fogunk nevezni.

1000 év múlva meg az etimológusok vakargathatják a fejüket.