Kedves Listatagok!
Margó irta #3402 levelében:
" Szeretnék javasolni egy remek módszert kipróbálásra.
*Saját keserves tapasztalatom is mondatja velem: NEMCSAK
ELO"NYÖS HATÁSÚ POZIOTÍV GONDOLATOK LÉTEZNEK!
*So"t! Igen gyakran elo"forduló probléma, hogy ami az egyik embernek segít,
az
a másikra szerencsétlenséget hoz.
Ennek oka: a képzettársítás. "A képzettársítás azt jelenti, hogy egy
látvány, vagy szó életre kelt az ember fejében egy másik képzetet."
(Simonfalvy T.)
És mindenkinek mást! Hiszen mások a megélt élményeink is!
Így aztán, egy szakasztott ugyanazokból a szavakból álló pozitív mondat,
egyikünkbo"l kellemes, a másikból kellemetlen érzelmet válthat ki.
Ha a kiváltott érzelem jó, a mondat jó irányba hat. Ha a kiváltott érzelem
rossz: a mondat árt!
Ezek kiszu"résére én a képzeletkontroll módszerét használom.
(Azt biztosan mindnyájan tudjátok, hogy az agykontroll/Silva a programozást
Emil Couéto"l vette át. Ezek az alábbi könyvek a Coué, így egyben az
agykontrollos programozás eredményesebbé tételében is segítenek.)
Margó"
Nos, kedves Margo, én azóta is várok arra, hogy megird azt a remek
módszert amit te használsz.
Sajnos azóta nem jött töled több levél. Persze tudom, hogy mindannyian
elfoglaltak vagyunk, de mégis, ha már felcsigáztad az érdeklödésemet
akkor, légyszives ird meg a folytatást is!
Elöre is köszönöm
Sophie
|
Kedves Listatagok!
Luxor többször kifogásolta, hogy nem jön elég cikk, válasz, reakció a
Listára.
Én is egy olyan tagja vagyok a Listának , aki bár régóta figyelemmel
kiséri, de nem mindig vesz részt aktivan a müködésében.
Mi az oka? Megirom.
Egyrészt persze az, hogy nem minden témát érzek az "én" témámnak, nem
érint meg annyira, vagy egyszerüen csak úgy érzem, hogy ehhez nem tudok
érdemlegeset hozzátenni, hülyeséget irni nem akarok, igy hát hallgatok.
Másrészt viszont néha visszatart az a hangnem ami az utolsó idöben
eluralkodott a Listán.
Ha valaki felvet valamilyen témát, megirja a saját látásmódja szerinti
véleményét a legjobb tudása szerint, azt "illik" az utóbbi idöben
darabokra szaggatni.
Engem nem az zavar, hogy másnak más a véleménye és vita alkul ki. Söt,
ez a lényege ennek a fórumnak, hogy vitázhassunk, véleményt
cserélhessünk, stb.
Engem a hangnem zavar. Túlságosan "egos" hangnemben megy a dolog. Nem
érzem a "szeretetet" (alig merem leirni ezt a szót), a más másságának
szóló tiszteletetes elfogadást.
Inkább letorkoljuk a másikat: ugyan én ezt jobban tudom, mert én ezt
megtapasztaltam, olvastam tanultam, stb enyém az igazság.
*/Nincs objektiv igazság, minden ember a saját szüröjén keresztül látja
a világot!/*
Ez egy AGYKONTROLLOS LISTA! Domján Laci, vagy Gábor, vagy a többi
oktató nem gyözte a tanfolyamon 4 nap folyamán az elfogadó szeretetet,
a
másik személy tiszteletbentartását hangsúlyozni. Aki tagja ennek a
Listának, azt kötelezi ez a hozzáállás, különben ne nevezze
agykontrollosnak magát, mert nem értette meg a LÉNYEGET!!
Az egymás elfogadásának a hangnemben is meg kellene nyilvánulnia, annál
is inkább, mert irásban értekezünk egymással, nem látjuk a másik arcát,
mimikáját, nem halljuk a hangját, hanglejtését, hangsúlyozását. Ezért
fontos, hogy a fogalmazásunk olyan legyen, hogy ne a negativumokat
érezze ki belöle a társunk.
Aki veszi magának a fáradtságot, és leül a géphez levelet irni, az
(legalábbis magamból kiindulva) nem támadást, hanem megértést, ujabb
impulzusokat, információt szeretne kapni.
És csodálatos dolog olvasni, amikor egy témához többen is hozzászólnak,
ÉPITÖ jelleggel, hogy abból lehet aztán meriteni.
Viszont nagyon lehangoló, amikor az alaptéma már senkit sem érdekel,
hanem napokon keresztül azon megy a harc, hogy kinek van igaza. NEM
ERRÖL SZÓL A DOLOG!!
Van egy olyan érzésem, hogy nagyon sok passziv, vagy passzivvá lett
Listatag ezért nem ir többé, mert már egy párszor megkapta a magáét, és
igy inkább csalódottan visszavonult.
Nagyon kár, mert egy idöben igazán izgalmas, érdekes, segitökész és
vidán hangnemben ment itt a levelezés. Gondoljunk csak többekközött
Soxeretettel Évire, akit én nagyon hiányolok, a kedves hozzászólásai
hiányoznak, és nélkülözöm az igyekezetét amivel sokáíg megpróbálta
pozitiv irányba vinni a listát. És ö csak egy a sok közül, sokkal többen
vannak, tudom.
Más:
Agykontrollos téma, hiszen tulajdonképpen azért vagyunk itt :-))
A napokban olvastam egy nagyon jó módszert a programozás megkönnyitésére.
Sokunknak okoz gondot, hogy nagyon szeretnénk valamit elérni,
programozzuk kitartással, és valami miatt mégsem jön össze a dolog.
A tudatos elménk nem tudja, vagy nem meri elhinni, hogy amit szeretnénk
megvalósulhat.
Á, kisbarátom, mondja, hogy képzeled! Ez túl szép lenne, ez biztosan nem
fog sikerülni, stb, és ehhez hasonló dolgokat fecseg.
De van egy jó "trükk", hogy kicselezzük az okoskodót! Úgy programozunk,
hogy észre se vegye:
Fogalmazd meg a kivánságodat olyan röviden ahogy csak lehet. Egy - két
mondatnál ne legyen több.
Csak egy példa: Annyi pénzem van, hogy mindig mindenre futja.
Most törölj ki minden második betüt a mondatból, mi marad? : ANI ÉZM VN
OY IDG IDNE UJ
Jól hangzik, mi? A tudatos értelmünk nem tud ezzel a zagyvasággal mit
kezdeni, de a tudatalattink annál többet. Érdemes mint egy mantrát
ismételgetni napközben, és lehet jókat nevetni rajta, hogy micsoda
"sületlenség" jön ki egy -egy kivánságból. A nevetés pedig azonnal egy
magasabb rezonanciaszintre visz, ahol a kivánságok is hamarabb teljesülnek!
Lehet, hogy van aki már ismerte ezt a módszert, nekem mindenesetre uj
volt, és nagyon megtetszett. Gondoltam megosztom veletek.
Amint jelentkezik a siker be fogok számolni róla!
Addig is mindenkinek sikeres programozást kivánok!
Szeretettel,
Egyre jobban
Sophie
|
Sziasztok!
A levél valóban elég depis, de érthető manapság az elkeseredés. Ha mást
se
lát az ember fia/lánya csak azt, hogy rabolják az országot a világot akkor
hajlamossá válik az ilyen és hasonló gondolatokra.
Nem hiszem, hogy rögtön a dilidoki a megoldás kell, hogy mi magunk találjuk
meg az életünkben azt a pontot ami minden helyzetben reménnyel tölt el,
és
segít kilábalni az ilyen lelki állapotokból.
Nem hiszem, hogy elkerülhető, hogy ne kerüljünk olyan helyzetbe, ahol a
kétségbeesés uralkodóvá válik az életünkben. Kellenek a barátok a közösség
-
lásd pl a miénket - akik segítséget nyújthatnak.
Nem lehet célunk a dilidokihoz való zavarás kell, hogy tudjuk a mi kis
közösségünk tagjai miért is foglalkoznak ilyen gondolatokkal, és ha már
ilyesmi nyomasztja, vajon tudunk-e segíteni.
A háttérben bizonyára más problémák is lehetnek, ez csak kivetülése azoknak.
Persze nem biztos, hogy igazam van de ha mégis, erről kellene írnod.
Puszi mindenkinek, Ági
|
