Kedves Lista, István!

Egyre többen vagyunk akik meg vagyunk gyözödve arról, hogy a lélek 
kész tervvel születik erre a világra. A terv részleteit illetoen, 
lehet az bármennyire is egyéni és bonyolult (a karma és egyébb 
törvényeknek megfeleloen), azért végso soron ugyanarra a "sablonra" 
készül mindegyik. Remélem nem sértek meg senkit, ha azt mondom, hogy 
olyan ez mint egy nagy kozmikus formanyomtatvány, amit némi 
segítséggel, mindenki a saját adataival, és igényeivel tölti ki :))

Elobb-utóbb eljutnak a lelkek ahhoz a ponthoz, ahol el kell dönteni 
azt, hogy milyen helyre, milyen környezetbe szülessenek ahhoz, hogy 
élettervük elejétol végig megvalósulhasson.
Egy kiválasztott környezeten, kultúrán belül sokféle ember él, és 
mindenki nem lehet alkalmas arra, hogy lefektesse egy lélek egyéni 
élettervének alapköveit. Semmi sincs a véletlenre bízva, a léleknek 
elöre ki kell választani az erre alkalmas szüloket.
Ebbol az következik, hogy mindég a lélek választ megfelelo szüloket 
magának, és nem pedig fordítva. Mindég azokra a szülokre esik a 
választás, akikre a léleknek leginkább szüksége van. Persze a szülök 
is "besegíthetnek" azzal, hogy dolgoznak önmagukon azért, hogy 
alkalmasabbak legyenek egy fejlettebb, vagy éppen egy kezdö lélek 
fogadására.

Tehát a szülök életterve, vágya, kialakult világképe, karaktere, 
karmája-sorsa, fejlodési iránya, jó-, és rossz tulajdonságai egyaránt 
meghatározók ebben az egymásra találásban.

Szerintem István, és minden szülo akkor hibázna, ha meggyozodésükkel 
ellentétes dolgokat vennének be a nevelésbe, ami ugye önként sohasem 
következik be.

Szeretettel, Remete

* Forrás: levelezőm. " Poláris világunk két félből, férfi-nő,
jobboldal-baloldal, rész-egész, anyag-szellem áll, és együtt egész , együtt
és csak együtt adják a teljességet. Ha letagadom valamelyiket, vagy
kijátszom őket egymás ellen, szétesik az egység, kétfelé szakad, kétségbe
esik a világ. Az élet törvénye az IS-IS törvény. Itt az ideje, hogy az
atomjaira bomlott világunk újra felfedezze a Törvényt, hogy a törmelék 
mögül
újra előbukkanhasson az IS-ek tengere: Isten*. A természettudomány eddigi
legnagyobb meglepetését talán a kvantumfizika okozta, ahol először
szembesült az emberiség az *IS-IS élettörvénnyel.* Az elemi részecskék
világát kutatva kiderült, hogy az anyagnak ezen parányi részei nem
hullámként, VAGY részecskeként viselkednek, hanem egyszerre hullámként 
IS,
és részecskeként IS.  Mai gondolkodásunkat átszövi a kizárólagosság, a
VAGY-okba vetett megingathatatlan hit. Mint a viccben, amikor a székely 
és
fia találnak egy teknősbékát: - Mi lenne ez idesapám? - Hát fiam ez vagy
valami, vagy mén valahová... Vagy vallásos valaki, vagy ateista. Vagy
katolikus, vagy református. Vagy jobboldali, vagy baloldali. Ez egy *hibás
kérdésfelvetés*, amely önmagában is alkalmas arra, hogy megossza az
embereket.  *Virág, vagy női arc?* *Az élet nem válogat: él!* Ma egy tárgy 
*
vagy* dísztárgy, amely használati érték nélkül lóg a falon,
*vagy*használati tárgy, amely általában ronda, formáját kizárólag a
használhatósága szabja meg. Pedig tárgyi emlékeink azt bizonyítják, hogy
valaha nem így volt. Hétköznapi használatra szánt tárgyainkat is gazdagon
díszítették, * egyszerre* voltak dísztárgyak *is*, és használati tárgyak 
*is
*. Nézzük meg, hogyan tettük tönkre világunkat a hibás gondolkodásunk
következtében.
Ma egy folyó menti terület vagy ártér, vagy ármentes terület. Még a folyóra
is megpróbáljuk rákényszeríteni az általunk kiagyalt "rendet".
Valaha a Kárpát medence lakói minden csepp vizet megfogtak, hiszen tudták: 
a
víz az élet! Amikor sok víz volt, az általuk vágott fokokon a többlet vizet
a folyó mellett fekvő laposabb területekre engedték. Ezekben az időszakos
tavakban ívtak a halak, szaporodtak a vízimadarak, később a visszavonuló 
víz
nyomában bő legelők sarjadtak, mindig maradt elegendő víz a talajban. A
folyók mente egyszerre volt ártér is, halastó is, legelő is, gyümölcsös 
is.
Amíg az is-is törvény szerint békében élt az ember a folyóval, az táplálta,
megvédte őt. A tájban élő tündérek segítették munkáját, nem kellett küzdenie
vagy az árvízzel, vagy az aszállyal...  *A Kárpát-medence víz borította
(sötétkék), időszakosan víz borította (világoskék)és száraz (barna)
területei a "vízrendezés" (lásd: vérnyomás beállítás) előtt*  Ma egy növény
vagy gyógynövény, vagy fűszernövény, vagy táplálék növény. Pedig az is-is
élettörvény miatt minden növényben mindhárom erő benne él. A paraszti
kultúrában a beteg vagy legyengült embernek húslevest vittek szomszédai,
rokonai. A petrezselyem, a zeller, a hagyma, a fokhagyma, a sárgarépa mind 
-
a legerősebb naponta használható - gyógynövényünk. Akkor most levest etettek
vele, vagy gyógytea keveréket ittak? Nem egyszerűbb így gyógyítani, mint
patikamérleggel? Ízlés szerint fű(fő)szerezve? Egyáltalán van olyan, hogy
egészséges vagy beteg ember? Mindenkinek vannak az * adott pillanatban* 
alul
vagy túlműködő szervei, rendszerei. Ha egy - ma már szinte ingyen utánunk
hajított - vérnyomásmérővel sikerül egy magas vérnyomásos pillanatot
elkapni, máris jöhetnek a vérnyomáscsökkentő gyógyszerek. Nem tűnik fel,
hogy vérnyomásproblémák a vérnyomásmérők megjelenésével szaporodtak el?
Pedig a vérnyomás növelésével a kisebbik rosszat választja a szervezet:
megakadályozza a hordalék lerakódását az érfalakon. Mint a folyónál, hiszen
az emberben sem állandó az áramló folyadék mennyisége. Sajnos korunk válasza
mindkét esetben ugyanolyan hibás: gátat neki! De ugyanezt a játékot játsszuk
az EKG/szívritmus zavarok, képalkotó berendezések/rák,
vérvizsgálatok/leukémia stb. esetén. *Hátha sikerül egy pillanatra magas
vérnyomást mérni...* Ma vagy dolgozunk (általában kényszerből, undorral) 
vagy
szórakozunk (virtuális valósággal, narkotikumokkal).
A paraszti kultúrában régen, a fonókban, kukorica fosztáskor énekelt, vagy
mesét hallgatott a közösség. Közben serényen járt a kezük is, agyuk is.
Dolgoztak is és szórakoztak is. Ma gyermekeink vagy tanulnak, vagy - ha 
már
kockára tanulták a fejüket - engedjük őket játszani. Régen a gyermekek 
játék
közben, játékokkal tanultak meg mindent a házépítéstől a párválasztásig.
Gyermekeink ma is szülőiket utánozva tanulják szerepüket, de már csak
autóval (apuka), sminkelhető Barbi babával (anyuka), vagy legóval (a minket
körülvevő, elemekből összerakható rasztervilág, a Mátrix) játszanak. Vajon
boldogabbak, mint a libát legeltető, bandázó gyermekek voltak? Végtelenségig
sorolhatnánk a bizonyítékokat, hogy fő nyomorúságunk az * is-is élettörvény
elfelejtéséből* fakad. E miatt éljük fel környezetünket, emiatt háborúzunk
ahelyett, hogy játszanánk, emiatt nem tudunk tartósan boldogan élni.
Antropológusok szerint a természeti népek szükségleteik előteremtésére 
napi
1-2 órát "dolgoznak". A többi időben játszanak, társadalmi életet élnek,
alkotnak, vagy csak egyszerűen bámulnak ki a fejükből. Nekünk a munkát
sikerült 10-12 órára feltornászni, emellett semmire nem marad időnk. Kinek
jó ez a "fejlődés"? Mi a célja? Miért csináljuk? Miért hagyjuk? Miért nem
merünk változtatni? Hogy miért nem tudnak az elválasztó VAGY-ok összesimuló
IS-ekké válni? Mert a *gondolkodásunk hibás mítoszokon alapul*. A
teljességről alkotott egységes világképünk szétesett és darabjai a tudomány,
a művészet és a vallás csak részigazságokat tud kiizzadni. A világ nem
ellentétpárokból, hanem *egymást kiegészítő* párokból áll. Egyszer az egyik
rész kerül túlsúlyba, máskor a másik, néha kiegyenlítődnek, de a teljességet
csak *együtt* tudják létrehozni. A teljesség megismerésében kulcsfontosságú
szerep jut a hagyományoknak, amely elődeink tapasztalása és tudása alapján
jött létre. Ha elfordulunk hagyományainktól, sok ezer esztendő tapasztalása,
sok millió ősünk élete és szenvedése válik feleslegessé. Nézzük meg vajon 
a
paraszti kultúrában ki hordta a nadrágot, ki vezette a családot? A férfi 
a
Nap. Ő a tengely, a forrás, a középpont. A férfi feladata a kiáradás, a
sugárzás, a teremtés, a természet gondozása, a család külső védelme. Az
ő viselkedése, viselete, szava jelenti a Törvényt a család számára. Ő tartja
a kapcsolatot a kinttel és a fenttel.  *Cifraszűr. A hatóságok tiltották
viselését, talán mert egy újfajta paraszti öntudat jelét  érezték benne...*
A nő a Hold. Ő a tükör, ami egyenesben tartja a tengelyt. A nő feladata 
a
befogadás, a növekedés, a változás, a ritmus, az anyaöl, a fészek, a család
egyben tartása. Az anya köt össze az anyaggal, az anyafölddel, a
Földanyával. Az ő viselkedése, viselete tükrözi a Rendet a családnak. Ő
nyújtja a kapcsolatot a benttel és a lenttel. *Kazári (Nógrád) népviselet. 
A
viselet a viselkedésben segít. Mennyivel nőiesebben viselkedik egy nő
szoknyában...*
  Ma a családok általában ellentétpárok a épülnek. Vagy a férfi nyomja 
el 
a
nőt, vagy a nő zsarnokoskodik a férfi felett. Vagy a férfi a
"családfenntartó", vagy a nő. Vagy "munkahelyükön" dolgoznak, vagy otthon.
Kísérjük végig egy teljes éven át a gazdálkodást a paraszti kultúrában,
hátha kiderül melyikük szerepe a fontosabb a Teremtésben? Tavasszal megindul
az élet a természetben. Egyre több időt tölt a család a földeken és a kinti
munkákat a férfi vezeti. A természet törvényét közvetítve ő adja a törvényt
a teremtés gondozásához. Az egyre hosszabb nappalok, az egyre több fény
egyre több munkát és - ehhez kapcsolódóan - egyre több hatalmat ad a
férfinak. Eljön a nyári napforduló környéke, a szénagyűjtés időszaka, amikor
az egész család kinn alszik a kaszálókon. Innentől már rövidülnek a
nappalok, a család learathatja a közös teremtés gyümölcsét: a termést. 
Ősszel
menedékbe vonul az élet. Egyre nő a sötétség, egyre többet húzódik a házba 
a
család, a benti munkákat a nő vezeti. Az ő feladata a befőzés, a termés
befogadása és elrendezése. Az ő vezetése alatt hozza létre a család a télen
is biztonságot nyújtó fészket. Eljön a téli napforduló tája, amikor a
nyomasztó sötétség miatt félelem uralkodik el a természetben, egymás
közelségét keresik az emberek. Ilyenkor válnak fontossá a fonók, a
fosztások, ahol a női energiák rendezik és tartják egyben a rendezetlenné,
szórttá váló közösséget. Innentől újra hosszabbodnak a nappalok, és a
vezetés lassan, észrevétlenül újra átcsúszik a férfi kezébe. *Télen a
sötétség elől fonókban bújtak össze az emberek...* Eltelt az esztendő, 
és 
ha 
a
férfi *is* a nő *is* a helyén volt, a dolgát végezte, a család túlélte. 
Nem
vagy a férfi, vagy a nő vezette a családot, hanem az emberpár egymást
segítve, egymást kiegészítve együtt teremtette meg a teljességet. Csak 
a
hangsúlyok változtak az év során a természet által mutatott fény/árnyék
arányokat követve. A paraszti kultúrát az élet gondozása hozta létre, benne
maga az Élet működése tükröződik. Nem elmélet, nem okoskodás, hanem sok 
ezer
éves működő tapasztalás.

-- 
Dancs Jánosné Anikó Oriflame Menedzser
my.oriflame.hu/anikooriflame

Szia Mindeni...észrevettétek már, hogy vágytok egy könyvre,
cd-re, ruhára, megszereztétek, örültetek...pár napig, esetleg
hétig, aztán irány a polc, a fogas és lehet évekig nem néztek
feléje...jön a következő vágy...aztán polc, fogas...ismét egy
másik vágy, egyfolytában vágyakozás gyötör...nincs nyugtod,
pedig a nyugalomban van a boldogság, ha boldog vagy mi van?
tied a világ úgyérzed, igaz?...ezért nincs szükség vágyakra,
nyugalomra van szükség, ahol átitat a boldogság és minden a
tied...osho szerint, is
korlátokról annyi jutott eszembe, helyettük a példamutatás
nem megoldás?...csak kérdem, bár ha azt veszem saját családi
példánkon lehet hogy nem...amikor suliba kerültem anyám minden
áldott nap, ha haza értem, leült velem tanulni, aztán mehettem
le játszani, kitünő voltam alsóban, aztán öcsém került suliba,
vele kezdett foglalkozni, felém már kevesebbet figyelt meg is
lett az eredménye szép egyenes vonalu leesés egészen a közgazd
végéig, öcsém ezzel szemben volt hogy nem ment iskolába, elégette
az üzenőt, aláhamisitotta szüleink aláírását, anyám már kinjában
a gázláng fölé tartotta a kezét, később nevelőintézetbe adták s
mi történ? onnan kikerülve. lement az uránbányába mozdonyosnak
majd önkéntes rendőr lett, járva a járőrökkel az éjszakai
lebujokat, ellenőrzéseket...és mikor apánk meghalt, odaköltözött
anyámhoz aki cudar beteg volt haláláig, és ápolta, gondozta,
ha kórházba került naponta látogatta...no ennek hatására szépen
ki is készült pszichikailag s hiába mondtam nézzünk utána hova
lehetne elhelyezni, mert állandó gondozásra szorult, arra azt 
felelte, de hát az anyám, nekem kell gondozni...mikorra meghalt
addigra már a kezei is úgy remegtek hogy a csapot alig tudta 
kinyitni...ilyen a karma ?...én csak látogattam őket...minden 
másnap - karácsony és husvét, mert ha ott voltam, öcsém az
anyámat szidta, anyám öcsémet, persze a hátuk mögött...Laci

Szia Mindenki...idézek:
"...
Gondold, hogy minden jelenség álom.Minden, amit látsz,

minden, amit tapasztalsz: "jelenség". Minden, ami valaha 

megtapasztalható, jelenség. Ne feledd, nem csak a világ 

dolgai lehetnek jelenségek és álmok, hanem a tudatosság, 

az elme termékei is.

Minden, ami tanúsítható, minden, ami látható, észlelhető, 

jelenség. Anyagi jelenség, pszichológiai, spirituális - 

mind azonosak, nincs szükség különbségtételre. Az alap, 

amire emlékezni kell mindig: minden, ami látható, csak egy álom.

Gondold, hogy minden jelenség álom.

Ez egy rettenetesen erőteljes módszer. Kezdj szemlélődni 

ily módon: ha mész az utcán, elmélkedj azon, hogy a melletted 

elhaladó emberek csak egy álom részei. Az üzletek, az árusok, 

a vevők, a jövő-menő emberek - mindez egy álom. A házak, a 

buszok, a vonat, a repülő - mind csak álom.

Azon nyomban meglep majd, egy rendkívül fontos, benned 

végbemenő esemény. Egyszer csak, abban a pillanatban, 

amikor majd azt gondolod "minden egy álom", mint egy 

villanás, egy vízió fog megjelenni: "Én is egy álom vagyok". 

Mert ha a nézett egy álom, akkor ki az "Én"? Ha a megfigyelés 

tárgya egy álom, akkor a megfigyelő is egy álom. Ha az 

objektum valótlan, hogyan lehet a szubjektum az igazság? 

Lehetetlen.

Ha mindenre úgy tekintesz, mint egy álomra, egyszer csak 

azt találod majd, hogy valami kicsúszik a létezésedből: 

az ego ideája. Ez az egyetlen út, az ego elvetésére és a 

legegyszerűbb..."...osho