Kedves István!

 

A negatív benyomásokkal (filmek, katasztrófatudósítások stb.) kapcsolatban 
nekem van egy pozitív emlékképem Domján Lacitól. A Laci mondata (talán) 
ellensúlyozza azt, amitől te tartasz.

Azt mondta mindig: Ártani nem tudunk. Csak segíteni, javítani tudunk a 
gondolatainkkal, gondolatokkal ártani tudatosan nem lehet. Ez a sok gagyi 
film, 
hír stb. remélhetően nem épül be a... valamibe - a tudatos alkotások körébe 
nem 
tudom, hogyan nevezzem. (Csak mellékesen jegyzem meg, hogy van néhány film 
/főként film/, amiket nagyon szeretek, de nem tudom végignézni. Némely 
résznél 
mint a gyerekek eltakarom a szemem. De a film katartius véget ér. A történet, 
a 
hős-hősök tulajdonságai magával ragadóak s a megoldás katartikus.)  Azt 
gondolom, a katarzis átélése a mai kor embere számára is fontos. Mai életünkben 
ritkák a katartikus pillanatok. Aki szegény, annak egy se jut saját élményből. 
A kivételeseknek néhány. De a katarzisra szükségünk van. Visszatérve a 
te 
eredeti gonolatodhoz. A szemét pedig nem teremt. Ebben biztos vagyok.

Más.

Én nem vagyok nagyon tájékozott ebben a kérdésben, de örömmel vettem tudomásul 
(mikor először hallottam-olvastam róla), hogy a Föld szívcsakrája a Pilisben 
van. Életemben egyszer jártam a Pilisben, tehát azt is mondhatjuk, hogy 
ez 
elég 
mindegy nekem. De mégis az érzés jó volt, hogy a Föld öt? csakrája közül 
az 
egyik a mi hazánkban van, a Pilisben. Ehhez képest. Nem mindegy, hogy a 
Dalali 
Láma mit gondol erről? Nekem a Föld szívcsakrája ezentúl mindig a Pilisben 
lesz. 

Üdvözlettel

Erzsi