Köszönöm a válaszokat!

Ez azért jó részben megnyugtat, hogy a tudomány

mai állása szerint nem kell aggódnom. Egyébként meg apró kétely azért
maradni

fog mindig, mert úgy vélem, hogy azért a természetben nincsenek felesleges
dolgok,

legfeljebb még nem jöttünk rá a rendeltetésére. Ugyanakkor ezzel szemben 
ott
áll

az a megfigyelés is, hogy sok dolog viszont redundáns tartalékként szokott
rendelkezésre

állni az élet körül. Mindenesetre megnyugtató a véleményetek. (Bár kissé
bizonytalan vagyok 

starters kifejtetlen rövid "Igen." válaszát illetően a hátrányokra
létezésére vonatkozóan. )

 

 

 

> Nekem 20 évvel ezelőtt vettek ilyen mintát szegycsontomból. Elég durva
> volt
> a fecskendő mérete, az űrtartalom, amit leszívtak, illetve az érzés, 
amit
> a
> mellkasomban éreztem. Ifjú bohóként :-) akkor bele se gondoltam abba
> kérdésbe, ami azóta felmerült bennem: Ezzel jóval kevesebb lettem, mintha
> csak vért vettek volna? Azaz - általam nem ismerve a szerepüket
megvalósító
> pontos mechanizmust kérdem, hogy - az őssejtjeim egy részének elvesztése
> jelent potenciális, vagy tényleges hátrányt a szervezetemnek? Teszem 
azt,
> idősebb koromra kevesebb marad, vagy egyszer csak el is fogy, ami
valamilyen
> regenerációban részt venne, stb.
 
A csontvelői vérképző őssejtek önmegújítóak, úgy is tudnak osztódni, 
hogy megtartják az eredeti differenciálatlan állapotukat. Ha a csontvelő 
egy részét eltávolítják, azon a területen "élettér" szabadul fel, amit 
ezek és a csontvelő más sejtjei rövid időn belül újra benépesítenek.
Nem jelent sokkal nagyobb problémát, mint egy véradás, csak kellemetlenebb.

 

 

> 
> az őssejtjeim egy részének elvesztése
> jelent potenciális, vagy tényleges hátrányt a szervezetemnek?
Igen.
 
>   Teszem azt,
> idősebb koromra kevesebb marad
Nem. Pont ezért jó az őssejt: pótlódik. A vér úgy tudom, fél év - a 
csontvelő 1 év alatt.