Azt javaslom, hogy nézzetek állatos filmeket este 8 után is,
amikor nem csak a cukiságot mutatják. Néhány példa:
- Új hím kerül az oroszláncsapat élére. Első dolga megölni az
összes kölyköt.
- A gólya átrepül az őrizetlenül hagyott szomszéd fészekbe, és
kihajigálja a fiókákat.
- A hím medve, krokodil, stb. a saját utódjait sem kíméli, ha
az útjába akadnak.
- A csimpánzok elevenen tépik szét és fogyasztják el az
elfogott antilopot, és a szomszéd családok sokszor évtizedig
háborúznak egymással.
- Vidra a halastóban, görény a tyúkólban, a macskák éjszakai
élete.

Hosszan sorolhatnám tovább. A képzeletünk kivetítése helyett a
valóságból kell kiindulnunk. Az állatok a génjeik rabszolgái.
Ezek elvárják, hogy továbbörökítsék őket, a többivel nem
törődnek. Az embernél is ez a döntő, de értelme is van.
Felneveli a mások gyerekét, eteti és ellátja az öregeket, stb.
Legfőképpen eltűri a többiek közelségét, amire csak nagyon
kevés állat képes. E nélkül még mindig néhány tízezren
kóborolnának a szavannákon, nem élnénk mi sem, és a többi hét
milliárd sem.

Az értelmünk miatt beszélgetünk (és újabban netezünk)
egymással, olvasunk, élvezzük a színházat és a mások szexét, és
bizony néha kínozunk másokat.

A nagy filozófusok is elkövetik sokszor azt a hibát, hogy nem a
valóságból indulnak ki. Elképzelik, milyennek kellene lennie az
embernek, majd sajnálattal látják hogy nem olyan, és keseregnek
a jövendő végpusztulásán. Ez így megy már ezredévek óta.
Kerüljük el ezt a csapdát és a tényekből kiindulva
programozzunk, így leszünk sikeresebbek.

Egyre jobban
Zoli